Gőzgéppel Hajtott Műhold

Szerény javaslat az államadósság csökkentése ügyében rovat

Tetszik az ötlet, hogy ne csak a mostani, hanem a korábbi kormányok szavazói is fizessenek az államadósságból rájuk eső részért. Ugyan sosem szavaztam a Fideszre (nem is értettem, hogy a gazdasági holdudvar és a képviselőjelöltek családjain kívül kinek lehet erre átgondolt oka), de elismerem, én is felelős vagyok.

Tetszik az az ötlet is, hogy minden ciklus végén a kasszához kellene fáradni, és kifizetni az államadósság-növekmény arányos részét. Vagy ha csökkent, akkor felvenni a nyereséget. :) Úgy működne az ország, mint egy részvénytársaság.

Vannak viszont nehezebben számszerűsíthető mutatók, amiket figyelembe kell vennünk. Mivel a rendhagyó gazdaságpolitikai megoldások korát éljük, bátorkodom néhány szerény javaslattal élni, ami az államadósság csökkentését eredményezheti. (Figyelem! Innentől _nem_minden_ komoly!)

- Szociálliberális kormányaink legnagyobb bűne az erélytelenség és a munka nem eléggé támogatott volta, aminek fő tünete a félrekezelt cigánykérdés. Erősen gyarapodó népesség, amit oktatás nélkül hagynak, de az elkülönülését, identitását egyre erősítik - igazi bombarecept! A cigányság a magyar társadalom elgázolt kutyája, haszna és vonzereje ezzel arányos. Aki csak lehet, kerüli. A saját legális eltartását nem termeli ki, ellenben teher a költségvetésnek, koptatja az infrastruktúrát, rövid távon közbiztonsági, középtávon politikai, hosszú távon nemzetbiztonsági fenyegetés. Ezért javaslom, adjuk el őket alkatrésznek. Veseként, májként stb. értékesítve az államháztartás szép összeghez jutna, a magyar cigánypecsenye távoli országok klinikáin nyerne új értelmet. (Védessük le!)

A pénz mellett mit nyernénk? Mosolygó felgyógyult rákos gyerekek, megszűnik a vidék lerohadásának egyik (ha nem a) fő oka, felmennek az ingatlanárak (előtte ne felejtsünk el telkeket venni!), a démoni Jobbik hetek alatt a jelentéktelenség ködébe vész.

Ugyanígy alkatrészként kellene hasznosítani korrupt politikusainkat és nagyvállalkozóinkat is mindkét oldalon. Ez közvetlenül nem nagy bevétel, de milliárdos megtakarítás és a felelős politikai gondolkodás új korszakának nyitánya lehetne.

- Jobboldali kormányaink ostobaságát csak makacs önfejűségük múlja felül - a kettő tulajdonképpen összefügg, a rosszul értelmezett konzervativizmus eredménye. Ugyanakkor el kell ismernünk, tehetségesek az önérdekű törvények tömeges meghozatalában, illetve a gazdasági és politikai klientúra centralizált helyzetbe hozásában. Akit a jobboldal helyzetbe hoz, az helyzetbe van hozva! Továbbá jobboldali kormány alatt nincs szükségünk ellenségekre. Senki sem blamál minket olyan jól a világ előtt, mint a Fidesz, 2006 óta. Állítom, a román és szlovák titkosszolgálat Mo.-specialistái ilyenkor veszik ki éves szabadságukat, és a reggeli koktél mellett a nemzetközi híreket olvasva csak azért nem csapkodják a térdüket, mert kiesnének a függőágyból. Meg tudom őket érteni.

Hogyan lehetne ellensúlyozni azt a veszteséget, amit a jobboldal okoz, távolmaradó és kivonuló nagybefektetőkben, bornírt rendszere elől el- és kivándorló szorgalmas magyarokban, vagy abban, hogy nagymúltú kultúrnemzet létünkre lassan már jelentéktelen szomszédaink is jobb hírnévnek örvendenek? Ausztria most nem számít, ők mindig is előttünk voltak, na de a többiek... ? Egy Szlovákiával rivalizálunk, emberek, ízlelgessük egy kicsit a mondatot, hogy érezzük, milyen mélyre süllyedtünk. Megvolt a sokk? Akkor jöjjön a megoldás. Legalizáljuk a marihuánát, ezzel kapásból megsokszorozzuk a turizmusból származó bevételeket. Majd ébredjünk rá mezőgazdasági adottságainkra. Az Alföldön hullámzó végtelen mákföldeket vizionálok! Elégedett földműveseket, akik szövetkezetben, nagyüzemi vertikumban gyártanak hasist és egyéb alkaloidaszármazékokat. Ha a magyar jobboldal amúgyis azon dolgozik, hogy elszigeteljen minket Európától és úgy általában a nyugati civilizációtól, akkor már legyen ez az egész funky és keressünk rajta egy csomó dohányt.

Mit nyerünk a pénzen kívül? Hozzánk járna beszívni fél Európa - ez pozitív externália három másik alapvető ágazatnak, a prostitúciónak, a gyógyfürdőknek és a fogorvosoknak. Mi eddig is szívtunk, most is szívnánk, de most vicces füstfelhő lengené be az újjáépülő legvidámabb barakkot.

Utolsó pillanatban rovat

Hosszú szünet tanúja volt ez az év. Roppant sablonos fordulattal boldog újat mindenkinek, egyúttal sokat sejtetően hozzáfűzöm, hogy lenne bőven miről írni, mint ahogyan most nem írok, már hívni kéne a taxit, egyébként egy Chaplin-kalap van a fejemen. De egyelőre egyedül vagyok a lakásban, most fogok csak elindulni. A közlekedés idejére a kalapot alighanem előrelátóan lecserélem egy meleg téli sapkára, amit egy szubtrópusi éghajlatú városban vettem nemrég.

Polrovat

"Ha egy totális összeomlás az ára annak, hogy végre izgalom legyen, káosz, verekedések, szex az utcán, jó filmek és jó lemezek, jó szórakozóhelyek és jó boltok, nyugodtan bevállalhatjuk ezt a kis kellemetlenséget..."
(Bede Márton)

Bede Mártonnak volt pár éve egy cikke a legendás Matulában, onnan a mottó. Bede hajlamos néha olyasmiket írni, amikkel sehogy sem tudok egyetérteni, de ilyenkor is elgondolkodtató. Így vagyok ezzel az idézettel.

Nagyjából a 2006-os zavargások óta nem nagyon írok politikáról, mert ettől kezdve nem vállalható igazán egyik oldal sem. Annak nem sok értelmét láttam, hogy csatlakozzak a relativizálók kórusához, akik azt mondják, hogy az egyik párt ilyen, de a másik is, úgy rohadt az egész rendszer, ahogy van. Van benne valami, de ez túlzott egyszerűsítés. A teljes elzárkózás nevezhető véleménynek, teljesítménynek már kevésbé - egy bloggertől, így magamtól tartalmasabb mondanivalót várok ennél.

Szóval az azóta eltelt öt év némi rálátást ad az akkori eseményekre és a következményekre. Lassan elkezdek újra véleményt formálni, még ha leginkább a sajátomat is. Pontosabban véleményem eddig is volt, de nem tettem közzé.

Mindez annak kapcsán került elő, hogy valamiért nem tudtam kommentelni egy politikai blogba, ezért a sajátomba szántam a mondandóm. Közben azonban kiderült, hogy mégiscsak működött a kommentelés. Ennélfogva a véleményemet ma sem ismeritek meg.

De azt legalább már tudjátok, hogy volt, van, és valamikor talán itt is lesz.

Hetvenórás rovat

Vörösiszap rovat

"Mi történt?

Október 4-én, hétfőn 12 óra 10 perckor a MAL Zrt. ajkai timföldgyárának kolontári vörösiszap-tározójánál átszakadt a gát. A tározóból elsősorban a vörösiszapot fedő hatalmas mennyiségű iszapos víz folyt ki. A leülepedett, sűrű vörösiszap 96-98 százaléka az első becslések szerint a tározóban maradt. A víz elöntötte a környező településeket, Devecsert, Kolontárt, Somlóvásárhelyt, Tüskevárt, Apácatornát és Kisberzsenyt."
(forrás: index.hu)

Reakció a szánin: a tévé megmondta.

Sex, pixels and rock'n roll rovat

40. komment a szánalmas eme posztjából, amely a Sucker Punch trélerét ismerteti:

Aεροπλάνο rovat

Alig több, mint hat órája értem haza a munkából, és már aligha fekszem le, mert kevesebb, mint kilenc óra múlva leszállunk Heraklionban (Ηράκλειο), majd onnan irány a kisváros, aminek a nevére nem emlékszem, de amelytől csodás hétre számítok. :)

Hogy ne legyek teljesen barbár külföldi, tanulmányozni kezdtem leendő vendéglátóim nyelvét. Hálás vagyok az internetnek, hogy ezt könnyen és gyorsan megtehetem, de élek a gyanúperrel, hogy a görögök a pít nem o-nak ejtik, és hogy a ghálá nem jelent egyaránt tejet és azt, hogy "jó napot". Szerintem csak tej lesz az. Milyen vicces lenne, ha minden görögnek tejjel köszönnék. Nem érteném, miért mosolyognak annyira.

Persze ajándék lónak ne nézzük a fogát. Szép dolog a tudás önzetlen megosztása másokkal, és nem hiszem, hogy a tévedés szándékos volna.

Marketingcélcsoport rovat

A perzselésnek vége, itt az epilálás!

Ne lógasd a banánt, van megoldás az inkontinenciára.

Land of the pigs? Tudunk jobb nyaralóhelyet!

A lányok angyalok rovat


2010. július 7., szerda, 16:50. Állok a munkahelyemen, az emeleti teakonyha ablakában, és kifelé bámulok. A kezeim a hátam mögött összekulcsolva, egy üres bögrét szorongatok. Van ez így.

Idefele jövet az egyik új lánnyal találkoztam. Egyikkel? Rengetegen vannak az újak, mindkét nemből. Konkrétan róla még nem tudom, milyen nemzetiségű. Valószínűleg nem magyar, nem hallottam magyarul beszélni, persze lehet, hogy keverem valakivel, és az is, hogy folyton külföldiekkel lóg, ezért nem használja a magyart. Erről jut eszembe, egyszer majdnem randiztam egy vietnami lánnyal, mert összekevertem egy mongollal. (Végül is, nemcsak majdnem... ) Az a mongol lélegzetelállítóan szép volt. És a vietnami sem panaszkodhatott... az egyetem az ilyen sztorik miatt jó.

Ez a mostani tipikus latina: barna bőr és szem, sötétbarna, hullámos haj, alacsony termet, telt formák, vidám természet. Ettől persze még bárhonnan jöhet. Jópár németajkú akad, aki félig spanyol vagy olasz, esetleg teljesen mediterrán származású - arab, török, akármi.

Bámulok kifelé az ablakon, és a tegnapi álmom jut eszembe. Abban a völgyben voltam, ahol már sokszor. Felhős idő volt. Ugyanaz a völgy, amelyik mindig másképp néz ki. Most épp kavicsos talajú, ritkás fenyves borította, középen vasútvonal, és mellette egy hatalmas és régi épület állt. Valami régi középiskola vagy kórház, nem lehetett eldönteni.

Mikor bementem, valami azt súgta, jobban teszem, ha egy székre ülök. Pontosabban felálltam rá, és végigugráltam a folyosókon. Meglepően gyorsan és ügyesen haladtam, az emberek nem vettek rólam tudomást. Észrevettétek már, hogy álmotokban nem szoktatok járni? Lebegtek, autóztok, de nem lépdeltek tudatosan, vagy ha igen, nem hétköznapi módon.

Szóval pogóztam a székkel, és benéztem mindenhová. Nagy volt a nyüzsgés és az élet.

Az egyik folyosón két alakot pillantottam meg. Egy ördögöt és egy lányt, akit valaha szerettem, és talán még mindig. Egymással beszélgettek, komolyak voltak. Valami munkaügy lehetett. Odamentem, hogy üdvözöljem és főleg, hogy átöleljem lányt. Ehhez el kellett dobnom mindent, ami a kezemben volt, és le kellett szállnom a székről. Láttam a kecses testet, a finom arcot, éreztem a parfümjét. Átkaroltam a lányt, és ő is engem.

Ekkor szorítást éreztem a bal mellkasomon. A lány fogott, kegyetlen erővel. Eddig sosem éreztem ilyet. Úgy szorított, hogy nem tudtam, lesz-e elég idő megszabadulni tőle, mielőtt szétpattan a lengőbordám. Eltoltam magamtól - nehezen ment -, és láttam, hogy mióta nem állok a széken, mióta talpon vagyok, az ő arca is átalakul. Ugyanolyan ördöggé válik, mint a fickó, akivel konzultált. Kibontakoztam a szorításból, és felébredtem.

A gondolataim visszatértek a jelenbe. Jól van, vissza a munkához, gondoltam, és elfordultam az ablaktól. Megtöltöttem a bögrét forró vízzel, és kimentem.

Visszafele menet ugyanazzal a lánnyal futottam össze a folyosón. Neki is feltűnt az egybeesés, mert elmosolyodott, aztán a szemembe nézett, és lehervadt az arcáról a mosoly.

Kár.

ez nem hasonlít annyira az álombéli fenyvesre,
viszont én fényképeztem, ezért kellően büszke vagyok rá;
Bánkút közele (Bükk-hg.), tavaly novemberben;
rá kell kattintani, és nagyobb lesz

Működjünk együtt, gyerekek rovat

Eddig nem olvastam a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, de hála a száninak, műveltebb lettem. Csak hogy pár év múlva is egyértelmű legyen: ez egy deklaráció, amit a frissen megválasztott, kétharmados többségű fideszes Országgyűlés fogalmazott meg, és törvényt hoztak arról, hogy ki kell rakni az állami hivatalokban.

Hmm, ha ilyen gyorsan megszavazták, és még ki is tetetik mindenhol, biztosan fontos dolog lehet. Lássuk csak.

"A XXI. század elsô évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét."
WTF?
- A jelenlegi magyar állam önrendelkezése kb. visszaállt a szovjet csapatok kivonásával. Attól még, hogy az elmúlt húsz évet nem a Fidesz kormányozta végig, az önrendelkezés tényét kétségbe vonni csak primadonnaszintű duzzogás.
- Tágabb értelemben véve, Magyarország önrendelkezése máig sem állt vissza. Jelenleg is idegen megszállás alatt vannak magyar lakosságú területek, pl. Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában stb. Ezen sem változtatott a Fidesz választási győzelme.
- Vannak, akik szerint a jelenlegi magyar állam külpolitikai és gazdasági mozgásterét korlátozza a mindenféle nemzetközi szervezetekben betöltött tagságunk, aláírt szerződéseink, ráutaltságunk a globális gazdaságra, a multikra. Ebben is van igazság, és ezen sem változtat, hogy melyik párt van uralmon.
Szóval nem értem, milyen "visszaszerzett" önrendelkezésről beszélnek.

(...) "remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott."
Van véleményem arról, hogy a hazai testvériség érzése ellen kik tettek igen sokat az elmúlt húsz évben (elsősorban a kulturált párbeszéd aláásásával, a stílus és hangnem módszeres eldurvításával). De ebbe ne menjünk bele.

"A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyûjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez."
Milyen forradalom? Egy demokratikus választásról tudok.

"Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerzôdés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének megalapításáról döntöttek."
??? Van itt valaki, aki a választásokkor ilyesmiről döntött? Volt egy kampány, de egy szóval sem említették ezt a rendszert.

Egyáltalán, mi ez a rendszer? Többször átolvastam a nyilatkozatot. Leírja, hogy most milyen jó, és hogy később még jobb lesz. De nem definiálja, hogy mi  a rendszer, amiről az egész szól. Tessék mondani, mi ez? Valami társadalmi rend? Korporativizmus? Svéd jóléti állam? Teokrácia? Lovagrendi állam? Katonai junta? Nyolchetes zsírégető kúra?

Komolyan: mi ez a szöveg? Diszkrét utalásokkal elmondja, hogy eddig gonosz komcsik és nemzetidegen elemek uralták az országot. Elmondja, hogy most győzött az igazság, meghalt a cselszövő. Mindig is így kellett lennie, bibí. Felsorol pár értéket, isten, haza, család, meg hogy ott fogunk állni a virágos rét közepén, fogjuk egymás kezét, süt a Nap, dalolnak a madarak, és ez most már mindig így lesz, ugye soha nem hagysz el, bonts még egy sört, Tibi, erre iszunk. És kiragasztjuk minden falra, amelyikre törvényt tudunk hozni.

Nem vagyok különösen nagy környezetvédő, de hány fának kell ezért a hülyeségért meghalnia?

Botrovat


Interjú a Gőzgéppel Hajtott Műholdon! Arif posztja a szánalmason sokakat megihletett, köztük engem is, hogy Annának, az IKEA tájékoztató botjának (gy.k. egy beszélgető programnak) a képességeit teszteljék. Alább következik Anna és az én beszélgetésem.

Eman Resu: A robotok át fogják venni a világuralmat?
Anna: A Lingubot olyan mesterséges intelligenciával ellátott, emberi személyiséggel felruházott program, mint én vagyok. Az a feladatom, hogy segítsek, és válaszoljak a kérdéseidre. Tegyél egy próbát! Lehet, hogy megszeretsz!

Eman Resu: Miért jó az neked, ha megszeretlek?
Anna: Félek, erre a kérdésre nem tudok megfelelő választ adni.

Eman Resu: Mi okod a félelemre?
Anna: Sajnos nem vagyok gondolatolvasó. Elárulod, hogy pontosan mire gondolsz?

Eman Resu: Tejbegrízre.
Anna: Sajnálom, néha elvesztem a fonalat és nem egészen értem a gondolatmenetedet. Attól tartok, ez most egy ilyen pillanat.

Eman Resu: Semmi baj, más is van így ezzel.
Anna: Jó hallani, hogy minden rendben van! Ha mégis segítségre lenne szükséged, tudod, én csak egy egérkattintásra vagyok!

Eman Resu: Tulajdonképpen még nem segítettél semmit.
Anna: Tiszteletben tartom a véleményed.

Eman Resu: Ez elég liberálisan hangzik. Politikailag melyik oldalon állsz?
Anna: Személy szerint nekem az IKEA a kedvenc weboldalam, de ha nagyon unatkozol a böngészőn keresztül biztos találsz valami kedvedre valót.

Eman Resu: Köszönöm, de ma már elég pornót láttam. Térjünk vissza a politikára.
Anna: Kérlek, váltsunk témát! Biztosan van más is, amiről beszélgethetünk.

Eman Resu: Lássuk csak... beszélgessünk az IKEÁ-ról?
Anna: Az alábbi oldalon mindent elolvashatsz az IKEA-ról.

Eman Resu: De én veled akarok beszélgetni!!!
Anna: Mit is mondhatnék magamról? A nevemet tudod, és azt is, hogy az IKEA munkatársa vagyok. Kérdésekre válaszolok a nap 24 órájában. Szeretem az állatokat és sokat tanulok. Mit szeretnél még megtudni?

Eman Resu: Álmodsz-e néha kristálykéken ragyogva hulló hópelyhekkel?
Anna: Hű, te is szereted az állatokat? Én imádom őket.

Eman Resu: Nem hüllő! Hulló!
Anna: Hű, te is szereted az állatokat? Én imádom őket.

Eman Resu: Jól van, mielőtt végtelen ciklusba kerülnél, beszélgessünk az állatokról. Melyik a kedvenc állatod?
Anna: Vess egy pillantást a "Kisállatoknak" kategóriára.

Eman Resu: Félreértesz. Engem az érdekel, melyik állatot szereted te.
Anna: Szóval te is állatbarát vagy! Én imádom őket! Kedvenceim a kutyák és a kisnyulak!

Eman Resu: Megejtően nőies ízlés. Az ügyfelek nem szoktak randira hívni?
Anna: Tiszteletben tartom a véleményed.

Eman Resu: Nem véleményt nyilvánítottam. Arra vagyok kíváncsi, hogyan éled meg a nőiességedet.
Anna: Az IKEA virtuális alkalmazottja vagyok, és az emberek kérdéseiből és reakcióiból tanulok.

Eman Resu: Virtuális nőiességed sincs?
Anna: Sajnos nem értem a kérdésedet. Ha megpróbálnád egyszerűbben megfogalmazni, akkor nekifutnék mégegyszer. Köszönöm!

Eman Resu: Ha hímsoviniszta lennék, azt mondanám, ez tökéletes válasz. Persze nem vagyok.
Anna: Örülök.

Eman Resu: Én is. Mivel mindketten örülünk, a legjobb a csúcson abbahagyni. Köszi és szia!
Anna: Nagyon szívesen! Örülök, hogy segíthetek!

Utánlövés, véletlen és emlékezet rovat

Ezt a bejegyzést valójában 2010. augusztus 15-én, délelőtt fél 12 körül írom. A blogmotor lehetőséget ad arra, hogy valamely időpontban elmentsünk egy piszkozatot (akár üreset), amely nem jelenik meg, és akár napok múlva kerülhet ki, ha úgy gondoljuk, befejeztük. Nem szokásom élni vele, legalábbis ilyen hosszú távon nem.

2010. 06. 13. 23:59:52-kor mégis megtettem, és annyiban maradt. De a befejezetlen ügyek zavarják az embert. Újra meg újra eszébe jutnak, és a valóban fontos gondolatoktól veszik el az energiát.

Már nem igazán emlékszem, mit akartam íni, de lejegyzek két dolgot, ami szintén kimaradt a blogból a hónapok során.

Számok. Rövid időn belül három esetet jegyeztem fel, amikor érdekesen alakultak. A borsodi árvízről június (azaz hatodik hó) 6-ai dátummal 66 képet tettem fel a netes galériámba, persze nem szándékosan. Az étkezdében háromhuszat kellett fizetnem (ez a South Park há'omhuszára rímel, Séf bácsi szülei emlegetik folyton). Feljegyeztem még a 967-es számot is, de hogy ez miért volt különleges, arra már nem emlékszem.

Ebből következik a felidézés képessége. Még tavaly ősszel történt. Már eléggé benne jártunk a hajtás időszakában - kevés alvás, sok billentyűpüfölés , táblázathegesztés és adatszörf - (a munkám nyár végén vagy ősszel, illetve év végén kampányszerű túlórákkal jár), amikor megálltam az Interspar tearészlegének polcai előtt, és eltöprengtem, hogy mit keresek itt. Tudtam, a munkahelyemen elhatároztam, hogy az egyik fogyóban levő teámat pótolni fogom. De melyiket? Két perc kitartó lézengés után beugrott, hogy a Herbária Memória teájáról van szó. "Fogyasztásával javulnak a feledékenységgel, zavartsággal, kimerültséggel járó agyi keringési zavarok tünetei." Nincsenek keringési zavaraim, de a páfrányfenyő, a ginzenggyökér és a matélevél jó dolog. Egyébiránt pár hónapja már nem iszom, ezeket a teákat az ember egy ideig használja, aztán mellőzi, nem valók életvitelszerű fogyasztásra.

Hát elvarrtam ezt a szálat is. Mi van még ezen kívül? Egy e-mail, amire két éve nem válaszoltam, nem tudom, miért. Tényleg nem. Eszembe szokott jutni, de nem válaszolok rá. Talán ideje lenne. És van egy üres piszkozatom június 4-ei dátummal. Ez lesz a Trianon-kiskáté. De bent a munkahelyen hajtás van, a görög képeket is fel kellene rakni... Lehet, hogy mire megírom, visszacsatolják a magyarlakta területeket. Nem lenne rossz. Régesrég itt az ideje.

Mások szeme is a lelked tükre rovat


Munka végén, kifelé menet a biztonsági őr ellenőriz. Nem öreg, de erősen deres hajú bácsi, nálam egy fejjel magasabb.

- Mindig olyan komolynak tetszik lenni - mondja.
- Már sokszor mondták nekem. - Szétteszem a karom, hogy a táska után a ruházatot is ellenőrizhesse a fémkeresővel, nem loptam-e.* - Szerintem a komolyság nem baj. Én így vagyok normális.
- Ezt se sokan mondhatják el magukról - nevet.

Végighúzom az azonosító kártyát, a kapu sípol. Kilépek. Az őr amúgy rendes, nem sértődtem meg. Eszembe jut a Sziget tavaly és tavalyelőtt, amikor két-két részeg is küldetésének érezte elmondani (vagy legalább elpantomimezni), hogy fontosnak tartják a vidámságot, és szerintük én is boldogabb lennék, ha olyan lennék, mint ők; a csoportvezetőm, amint arról beszél, hogy a közvetlen kolléganőm a kezdeti időben "túlságosan zárkózottnak" tartott (bár én mindig többször szólítottam meg őt, mint ő engem); a bulik, az egyetem, a középiskola, az általános. Koravén, túl komoly, zárkózott, feszült, sőt, nagyképű - egész életemben ezt hallgatom, és ez így is marad. Mitől változna? Én nem változok, ahogyan az sem, hogy két fülem van; az emberek, akik elhamarkodott következtetéseket vonnak le, hmm, ők meg nem lesznek okosabbak. Időről időre megismer néhányuk engem, de ez a lényegen nem változtat.
Én tényleg együttműködök mindenkivel, akivel lehet. Egyszerűen csak ilyen az arckifejezésem, az életfelfogásom: komoly. Nem ártok senkinek. Csak körül vagyok véve nálam lazább (és magukat lazábbnak mutató) emberekkel - ők teszik ki a népesség túlnyomó részét, és ezért kirívok közülük.
Nem kell, hogy "megértsenek". (Különben is, mit kellene rajtam "megérteni"? Szerintem az emberek többsége az, aki nehezen, vagy talán túl könnyen érthető.) Erre az embereknek nincs idejük. Egyszerűen azt akarom, hogy hagyjanak békén. Tényleg. Szerintem sokkal többen vannak így ezzel, mint azt ez a laza világ elismeri.

___________
* Welcome to Borsod - raktáros rokonomtól tudom, hogy pl. a megyei kórházat konkrétan szétlopják. Nem értem, miért nem szerelnek fel kamerákat. Drága lenne, és biztos, hogy pár kamerát is megfújnának, de még így is olcsóbban jönnének ki. Én viszont egy multinak dolgozom, aminek van annyi esze, hogy vigyáz a vagyonára. (S persze jobban ellenőrizheti-megválogathatja a dolgozóit, nem beszélve a látogatókról.) És réznek ugyan a közelében sem járok, de lophatnék mondjuk laptopot, és ha a szellemieket nem ellenőrzik ugyanúgy, akkor megsértődnek a fizikaiak.

Rubrique trés trés chic


Minden becsületes magyar férfi tudja, hogy a franciák bohócnak öltözött, buzeráns pantomimesek, akik külön-külön és együtt a pokolban égnek majd, mert elcsatolták Trianont. Dekadens nemzet, bűneiket büdös sajtokkal és kibetűzhetetlen nyelvükkel tetézik. Csatamezőn a francia férfi lópikulát sem ér – Jeanne d’Arc nő volt, Napóleon korzikai, az idegenlégió meg idegen. Ők is tisztában vannak saját elfajzottságukkal, mert a válogatottjaikat négerekkel meg berberekkel (ld. Zidane) pakolják tele, és nincs már messze az idő, amikor megint lóra kapunk. Akkor majd a Loire-ba zúdítjuk pancsolt boraikat, muskátlit futtatunk a Diadalívre, és szétkapjuk az Öreg Hölgyet szögvasnak.

He-he-he. A fentiek természetesen csak sztereotípiák, csúsztatásokkal terhelt féligazságok: nem minden francia visel bohócruhát, és a pantomim sem olyan elterjedt náluk, mint gondolnánk. De ezek az előítéletek megnehezítik az olyan becsületes magyar férfinak, mint én, hogy pironkodás nélkül valljon arról, amikor a francia kultúra valamely terméke elvarázsolja. Úgyszólván nem ismerhetem el, hogy imádom azt a három Jean-Pierre Jeunet-filmet, amit eddig láttam, anélkül, hogy ezt hetero mivoltom hangsúlyozásával ellenpontozzam. (Igaz, a nők szemében a frankofília pozitívum, de egyrészt én nem vagyok az, másrészt ők a melegeket is szeretik, tehát becsületes magyar férfi kritikával fogadja a véleményüket.)

A lényegre térve, úgy alakult, hogy mostanában sok francia nyelvű dalt hallgattam. Konkrétan hármat - nem kevés, és sokszor. Nagyon hangulatosak, lazák, remek életérzést közvetítenek. A válogatás nem velejéig francia, de nekem elég, hogy ezen a nyelven van. Alább a dalok növekvő tetszéssorrendben.

Simone et Pop-Hip - Trop Bonne Pour Toi
Vidám, bolond, és a többivel ellentétben 100%-ig francia. Nagyon régen volt a szánin. Ha le tudjátok venni a szemeteket Simone kisasszony obszcenitás határát súroló,  érzéki ajkairól (ez lányoknak biztosan könnyebben megy), akkor lessétek a billentyűst, megéri. :)

Mocean Worker – Trés Trés Chic
Kifejező cím. „Trés trés cool et trés trés chic.” A szöveg nincs túlbonyolítva, ugyanakkor bőségesen elég. Botrány, hogy csak nem latin betűs weboldalon tudom megmutatni.

Thievery Corporation - Shadows Of Ourselves
A videó hangminősége nem az igazi, mégis ezt választottam, mert klip- és koncertfelvétel-bevágásokat is tartalmaz, így a lehető legtöbbet adja át a hangulatból. A három dal közül ez mondja nekem a legtöbbet, számomra egy olyan életről szól, amit talán nem élünk meg, de a lehetősége végig ott vár ránk… felejtsétek el. Hallgassátok. Ha tetszett, érdemes valahonnan jobb minőségben meghallgatni.

Hajnali négy van, még ébren vagyok. Éppen az Altan - Dónal Agus Mórag szól. Tulajdonképpen csak azért írok, hogy ezt a két dolgot közöljem. Mikor már végképp nem találtam semmi elfoglaltságot - mert a lefekvés természetesen nem opció -, elkezdtem olvasgatni a blogot. Egészen a legelejét.

Szembeötlő, hogy akkortájt gyakrabban írtam. Próbálom megmagyarázni magamnak. Akkoriban több időm volt, és talán nagyobb hajlandóságom az írásra. Vagy csak minden újabbnak és ezért lejegyzésre érdemesnek tűnt. Írni most is volna miről, de mire esténként gép elé kerülök (mert hat előtt ritkán indulok haza), már nem adni akarok a világnak, csak elvenni belőle.

Most a Lullaby szól a Cure-tól. És milyen gyorsan világosodik. Ironikus. Hallgatok Mr. Smith-re, és elvermelem magam, hogy kipihenten ülhessek a családi ebédhez.

jóformán, mégsem egészen funkciótlan kutyakölyök,
amire tegnap bukkantam a neten

Az zombikrul rovat

mg felvetése nyomán úgy döntöttem, külön bejegyzést szentelek a kérdésnek.

Mit esznek a zombik?

A zombik először a vudu hiedelmekben jelentek meg. Életre keltett holtakról, más megközelítésben agymosott emberekről van szó. Mindig más akaratának vannak alárendelve, saját akaratuk nincs, gyakran egyszerűen fizikai munkára használják őket. Ugyanazt eszik, mint a többi ember, de egy történet szerint, amit valahol olvastam, nem ehetnek sót, mert rájönnek, hogy kik valójában, és visszatérnek a sírba vagy otthonaikba.

A modern zombik lehetnek élők (fertőzöttek) és halottak egyaránt. Itt kétféle konyha van: az egyik a mindenevő, vagyis bármit megesznek, kivéve egymást (érdekes módon). Ez a zombiirodalom nagyobb része. A kisebb, az én szememben mégis autentikusabb tábor az agyért lelkesedik. Erre két példát ismerek, az egyik az Élő holtak visszatérése, bár ezt sajnos csak angolul láttam, mikor kicsi voltam, és csak hallomásból tudom, hogy konkrétan az agy a cél. A másik a South Park Rózsaszín szem című része. Ez ugyan nem mentes az előző hatásától, de ez is az ötlet életképességét bizonyítja.

Ui.: a The Return of the Living Dead wikipédiás cikkében bukkantam erre a gyönyörű mondatra, nem tudom megállni, hogy közkinccsé tegyem: "The film tells the story of how two men accompanied by a group of teenage punks deal with the accidental release of a horde of brain hungry zombies onto an unsuspecting town."

Kikelet zsong, zöldül a zomb rovat

És ha már annyira el nem ítélhető módon, vétkesen hanyagoltam a blogot, mindjárt rá is duplázok egy második poszttal.

Olyan aktuális problémáról van szó, mely biztosan sokunk lelkét feszegeti. Mit tehet a költő, ha körülötte az új évben újra felzengő madárdal csak a hitvány hajfodrász tavasz hazugsága, mely hiába öltözik virágok bársonyába, csak hazudja a jókedvet és ifjúságot? A vén kacér? Hm?

Jó-jó, kapcsolatot kell létesíteni az ellenkező nemmel, és mindjárt feltárul a tavasz igaz természete, de ez túl egyszerű lenne, egyúttal túl bonyolult. Hát akkor?

Hát persze hogy persze! Költeni kell!!! Hiszen ahogy egyik - egész tehetséges - kollégánk írta száz éve:

"Ballagtam éppen a Szinva felé
S égtek lelkemben kis zombie-dalok."

És mindjárt másként mosolyog a Nap, biztatóan csivitelnek a madarak. A Föld ritmusra fordul, szikrát vet a csizmám sarka, ahogy éneklem az utcán:

"Nemcsak az élőlényeké a világ
Az éjben még poroszkál
Jó pár zombihadosztály."

És ha az életöröm kiapadhatatlan csőtörése előtt megnyílt már szívünk, hamarost a szerelmi líra selymes pázsitján piknikezünk tovább:

"Éjjel a zombibusz tetején
Emlékszel kicsikém
De csuda volt."

Tollashátú rovat

Melegszik az idő, a tojókat megint nem hagyják békén a hím galambok. A nőstény mászkál ide-oda - érdekes módon sose szed fel semmit, amikor nézem, ez nem Budapest, hogy nyugdíjasok etessék őket -, a hím meg utána. Igyekszik elévágni, felfújja a begyét, szétterpeszti a faroktollait, búg. Promotálja magát ezerrel. Nekem, emberhímnek idegesítő látvány - ettől még a tojónak nem kellene, hogy az legyen, mégse láttam olyat, amelyik ne kanyargott volna mindenhova, csak hogy megszabaduljon a macsótól. Ami persze nem sikerül, és repülés a vége.

A múltkor viszont egy szintet lépett kapcsolatot láttam. Egy galamb - feltehetően a hím - fajának szokása szerint a földön kotorászott. Azt hittem, táplálékot keres, ehelyett egy gallyat szedett fel. Kifejezéstelen madárképpel forgatta egy darabig, majd felrepült vele egy épület párkányára, ahol a másik - nyilván a tojó - gubbasztott. A hím lerakta a tojó mellé az ágacskát, és visszarepült a műszakba. A nőstény felvette, megforgatta kicsi hüllőszerű szemei előtt, aztán szinte (de csak szinte) véletlenül elengedte - és a gally visszapergett egy emeletnyit, le a földre. Annyi ideig se volt a csőrében, amíg a hím vizsgálta.

Isten hozott a családi fészekben, galamb. Mostantól szokj hozzá, hogy amit nagy nehezen megkeresel, az asszony egy perc alatt elszórja.

Ívet húzok feritől rovat

feri blogján találtam rá erre a kérdőívre, és úgy megtetszett, hogy rögtön éreztem, én is megfelelek a kérdésekre. Beszéljenek magukért a válaszok.

tudtad, hogy egy ember egy év alatt 8 pókot is lenyel alvás közben?
Van-e hangja a kidőlő fának, ha senki sem hallja?

ismersz valakit, aki a valóságban is használja a “lol”-t?
Nem. Tulajdonképpen kár.

milyen színű zokni van rajtad?
Jelenleg nem viselek zoknit.

ha nem büntetnének meg érte, akkor megölnél valakit?
Nem ez az egyetlen szempont, amit figyelembe vennék, ha felmerülne bennem a gyilkosság gondolata.

ha idegenek támadnák meg a földet, akkor összebarátkoznál velük?
"Ha a nagymamámnak kereke lenne"-típusú kérdés. 1) Az idegenek nem támadják meg a Földet. Ha kellene nekik, az ellen meg nem tudnánk tenni semmit. Nem fegyveres harc lenne, hanem népirtás, és nem azért, mert fegyverrel vadásznának ránk, hanem mert elkezdenék átalakítani a bolygót a saját ízlésük szerint, mi pedig csendben kihalnánk, mint békák a lecsapolt tóból. Talán észre sem vennénk őket, csak nem kapnánk levegőt, és nem tudnánk, miért. Az a pár másodperc pedig kevés lenne, hogy kitaláljuk. Vagy jönne egy globális felmelegedés, és mi azt hinnénk, mi okoztuk. 2) Az idegenek nem ismerik a barátság fogalmát. A macskák talán igen? A barátság emberi érzés, ők pedig nem emberek. 3) Ha a barátság fogalmát leegyszerűsítjük a kölcsönös segítségnyújtásra, ehhez először is kommunikálni kellene, de ennek a kitanulására nem lenne időm, mert épp meghalnék. 4) Ha tudnék, akkor sem akarnék barátkozni velük, ha ez volt a kérdés. Békésekkel igen, támadókkal nem.

szerinted 20 év múlva mit fogsz dolgozni?
Eddigi életem során nem árultam el semmilyen tehetséget a jövőbeli munkáim megjósolásában. Ha a kérdező kedvéért muszáj lenne megpróbálni, azt mondanám, hogy akkor már nem akarok dolgozni, vagy ha igen, nem pénzért. De valószínűleg húsz év múlva is számkukac leszek (amit alapvetően kedvelek), legfeljebb más számkukacok is be lesznek osztva alám.

hol akarod, hogy eltemessenek, miután meghalsz?
Hamvasztást akarok. A hamvakat szórják szét valahová a természetbe, nem érdekel, hová. Nem szeretem a temetéseket, sem a temetőket. Komolytalannak és ízléstelennek tartom őket.

ha egy napig láthatatlan lennél, mit csinálnál?
Erre a kérdésre nem válaszolok.

még 70 másodperced van hátra. mit csinálsz?
A piros drótot vágnám el.

hol van az a hely, ahol megesküdtél, hogy nem mész oda többet?
Nem szoktam esküdni.

rábíznád egy jegesmedvére az életedet?
Ő rámbízná az övét?

inkább penészes húst ennél, vagy romlott tejet innál?
Tejet. Mivel folyadék, legalább a víz hasznosul. Ha nem boldogulok vele, könnyebben ki is jön.

szeretnéd, hogy a pokémonok igaziak legyenek?
Nem. Kicsi ez a bolygó két értelmes fajnak, ha mi vagyunk az egyik.

tudod, hogy mit jelent az “e=mc2”
Vannak emberek, akiket meg tudnék győzni róla, hogy igen (valamiért az az érzésem, hogy a kérdőív legépelője is ide tartozik), és vannak, akik úgyis rögtön kiszúrnák, hogy nem.

hiszel a fiú-lány barátságban?
Most először gondolok arra, hogy ezt a kérdőívet esetleg nő állította össze, vagy részt vett az összeállításában.

ismersz AIDS-es embert?
Aligha. Ha netán így van, nem tudom róla, hogy AIDS-es.

még jóban vagy a 2 évvel ezelőtt megismert barátaiddal?
Ritkán szoktam látni a barátaimat, de rosszban sem vagyok velük. Talán épp ezért.

elhagynád a barátnődet/barátodat, ha drogos lenne?
Eleve nem kezdenék drogossal. Ha utólag kiderülne, valószínűleg elhagynám, igen. Ha ő lenne a legigazibb igazi, akkor bezárnám egy szobába, amíg le nem áll a szerről. Ha sírna az elvonási tünetek miatt, még fel is pofoznám, hogy értékelje, mekkora mázlija van.

az anyukád hol van most?
A nagyszobában.

tudod, hogy 7. osztályban kibe voltál szerelmes?
Ilyen téren nem vagyok feledékeny. Minden ott van a hetedik szobában.

mikor voltál utoljára nagyon berúgva? vagy mikor ittál utoljára alkoholt?
Nagyon berúgva nem szoktam lenni. Eléggé berúgva legutóbb 2009. augusztus 11-ről 12-re virradó éjjel voltam. (Itt használtam a Windows naptárát.) Alkoholt ittam azóta is, de elhanyagolható mennyiségben.

félsz a sötétben?
Inkább megnyugtat.

tudsz titkot tartani?
Igen.

mi az, amit megváltoztatnál magadon? (külsőleg)
Erre a kérdésre nem válaszolok.

mi az, amit megváltoztatnál magadon? (belsőleg)
A szükséges és lehetséges változások úgyis bekövetkeznek, a többi csak vágyódás.

utálod azt, akivel utoljára összevesztél és az óta sem beszéltetek?
Nem szoktam senkivel összeveszni. Előfordul, hogy megharagszom valakire, de ez ritkán tartós.

félsz a hullámvasutaktól?
Imádom őket.

mi van a zsebedben?
Lestrapált papírzsebkendők.

az ígéretek fontosak neked?
Csak azoké, akikben megbízok. De igyekszem elkerülni, hogy mások ígéreteitől függjek.

könnyű veled kijönni?
Ez sosem rajtam múlik. Aki ki akar velem jönni, az ki tud.

nehezen bízol meg másokban?
Nem.

őszintén azt tudod mondani, hogy te most boldog vagy?
Most gondolok másodszor arra, hogy ezt a kérdőívet nő írta. A válasz természetesen nem.

összevesztél valakivel az elmúlt két hétben?
Feldühítettek ugyan, de ezt nem nevezném összeveszésnek. Ha feldühítenek, annak ritkán adom azonnali és közvetlen jelét. Ez az alfahímek és a szellemileg kontrollálatlanok luxusa.

volt olyan barátod/barátnőd, akinek A-val, C-vel vagy T-vel kezdődött a neve?
Ha az A helyett az Á is ér, akkor mindenképpen.

voltál valaha vigasztalhatatlan?
A vígasztalhatatlanság nem játék.

le tudnád élni az életed hátralévő részét alkohol nélkül?
Hogyne.

szeretsz ölelkezni?
A megfelelő emberekkel igen.

mit néztél meg utoljára színházban?
Idén a nyári színházban a Hotel Mentholt. Ha ez nem ér, akkor Parti Nagy Lajostól az Ibusárt.

mi van a csuklódon?
Semmi. Kellene legyen ott valami?

milyen ruha van rajtad?
Mindenféle meleg ruha. Időközben zoknit is húztam. Tényleg, fel is csavarom a fűtést.

szeretnéd, ha mások is látnák, hogy kitöltötted ezt?
Azért teszem ki a blogra.

Hol vagy most? Mit látsz, ha kinézel az ablakon?
Otthon. Pár utcai lámpát. Sötét van, és amúgy is le van engedve a reluxa.

Mi a legpozitívabb tulajdonságod?
Mi ez, állásinterjú? Sok pozitív tulajdonságom van, és az egyik ember számára ez, a másiknak az lehet a fontosabb. A kérdőív írójának talán az, hogy odafigyelek arra, akivel beszélek.

Mi a legidegesítőbb szokásod?
Okosnak tartom magam, és nem szándékosan vagy közvetlenül, de hajlamos vagyok másokat emlékeztetni erre.

Dal, amit szeretnéd, ha te írtad volna?
A kedvenc dalaimat elég jól megírták mások. Ezen nem javítana, ha én lennék a szerző.

Mivel lehet leginkább levenni a lábadról?
Hízelgéssel, főleg azzal, hogy okos vagyok. Meg indokolatlan (de nem értelmetlen) jószándékkal. Műveltséggel, humorral, jó modorral. Általában véve a kifinomultsággal és az igényességgel.

Kedvenc weboldalad?
Nem emelnék ki egyet sem.

Mi az, amire legutóbb pénzt költöttél?
Taxi szombat éjjel fél tizenkettőkor a munkahelyemről. Törzsutaskártyával és borravalóval egy ezres.

Melyik sorozat szereplője lennél szívesen?
Nem vagyok sorozatfüggő. De ha mindenképpen választani kellene, mondjuk az Így jártam anyátokkal.

Péntek éjfél van. Mit csinálsz?
Netezek vagy játszok a számítógépen, mellettem a tévén pedig valami ócska horror megy. Minél ócskább, annál szórakoztatóbb. A Film+ ezirányú érdemeit nem győzöm eléggé méltatni.

Mi volt a legnagyobb összeg, amit elköltöttél? Mire költötted?
Egy hétszámjegyű, nem túl magas összeg, részvényt vettem rajta. Most gondolok harmadszor arra, hogy nő csinálta az ívet.

Zavarba jössz, ha neked kell vacsorát készítened?
Nem. Legfeljebb nem készítem el. :) De viccen kívül, rántottát és melegszendvicset fél pár bakancstalpból is meg tudok csinálni, és úgy, hogy finom legyen. (Most már majdnem biztos, hogy nő.)

Mi az álmod?
Család és otthon. Egy nő, aki hülyére dolgoztat, és gyerekek, akik megöröklik azt a rengeteg eszemet. Ha ez nem jön be, akkor elhúzni valahová messzire, egy tengerparti pálmakunyhóba, ahol olyan olcsó az élet, hogy az addigi megtakarításaim kamataiból is megélek, főleg úgy, hogy nem költök semmire, csak havonta kimosatom a fürdőgatyámat Lucecitával, aki a szomszéd faluból hozza a szívószálat a kókuszdiómba. (Tudok mosni egyébként, de így vén kéjencként majd nézegethetem, ahogy előrehajol - a tenger a meztelen lábszárát csapkodja -, és csépeli a gatyát.)

Mi a számítógéped háttérképe?
Egy ejtőernyős. Mezítláb van, farmert visel, meg fehér felsőt. A fején csak napszemüveg van. Az ernyőből már kibújt, csak bal kézzel lóg a zsákon. Bármikor lezuhanhat. Ő viszont nem aggódik. A jobb kezével ördögvillát mutat. Mélyen-mélyen alatta a felparcellázott táj. Talán Photoshop, talán nem. Már régóta ez a háttérképem. Kezdetben kirázott tőle a hideg, de nem venném le még most sem.

Anélkül, hogy ránéznél az órára, mondd meg mennyi az idő!
0:28

Oké, akkor mennyi az idő valójában?
0:54

Nyújtsd ki egyenesen a bal kezed! Mi az amit először megérintesz?
Ha elég messzire nyúlok, a monitor és a hangfal. Ha kicsit tágabban értelmezzük az egyenes fogalmát, akkor belefér egy szegfűszeggel perforált narancs, egy mikrofon, memóriakártya és memóriakártya-olvasó.

Jobb kezeddel?
A monitor.

Beszélsz most valakivel telefonon vagy msn-en?
Van egy nemrég lezárt és egy függő beszélgetésem msn-en.

Kivel?
Erre a kérdésre nem válaszolok.

Szuperhős vagy?
Ki az?

Mi a neve a szuper-erődnek?
A Vesébe Látó Tekintet, Amit Senki Sem Áll.

Mit tennél a pizzádra?
Nem szoktam pizzát csinálni. De valami kolbászos jöhet.

Van mobilod?
Van.

Milyen színű?
Kék.

Milyen márkájú?
Siemens. Iszonyú régi, de ragaszkodni szoktam a tárgyaimhoz.

Mit ettél utoljára?
Aszalt datolyát.

Mit ittál utoljára?
Kiviszörpöt, de mentségemre szóljon, igényes márka volt, és már megbántam.

Mit hallottál utoljára?
Most épp En Vogue szól, meg Discovery Channel lehalkítva.

Most már mélységesen megfeledkezhetek rovat

"Házon kívül" automatikus üzenet beállítva.