Gőzgéppel Hajtott Műhold

Holnap lesz egy hete, hogy megnéztem a Világok harcát. A kritika eléggé lehúzta, nekem azonban tetszett.

A VH igazi katasztrófafilm. Olyan ellenféllel néz szembe a főhős, amellyel szemben nemhogy neki, de az egész emberiségnek sincs esélye. Legkomolyabb fegyverei is csak arra elegendőek, hogy embertársait fenyegethesse.

A pusztulás képei megkapóak, gyakran már-már szürrealizmusba hajlóan szépek - a romtengerben gázoló tripodok (akik nem látták: háromlábú lépegetők), a folyón szinte virágszirmokként sodródó tetemek, a "kedvencem" a kívül-belül lángoló vonat, ami nem áll meg sehol, és csak a sorompókat eresztik le miatta... Az ember a nézőtéren megretten, és elgondolkodik azon: ha valóban történne valami a civilizációnkkal, én meddig maradnék életben, és mi mindenre lennék képes a családomért?

És ha belegondolunk, ilyesmi már előfordult a valóságban is. Nem is egyszer. A tatárjárás magyar parasztjai kb. ugyanabban a helyzetben voltak, mint a film munkásembere: a falut leperzselték a fejük fölül, menekülniük kellett, a másik világból jött, gonosz és istentelen ellenség gyorsabb és szervezettebb volt náluk, ráadásul megközelíthetetlen, mert mire szembefordulnak vele, teletűzdeli őket nyílvesszővel, nem mellesleg tudatos népirtást folytat. Ha csak a magyar történelmet pörgetjük át, akad elég olyan esemény, amikor a puszta életbenmaradáshoz is nagyon kellett kapaszkodnia az átlagembernek.

Ha arra gondolok, hogy csupa olyan embertől származok, akik elég ideig életben maradtak ahhoz, hogy szaporodjanak, és ráadásul legalább egy leszármazottja mindegyiknek folytatta is ezt a nemes hagyományt, örülök. De ha arra, hogy ezt rajtam kívül mindenki más is elmondhatja magáról, és a katasztrófák idején mégis hullanak hűvös halomba (ezért is nevezzük az ilyen eseményeket katasztrófának és nem mondjuk szüreti bálnak), akkor azért nyugtalanabbá válok.

Ezért mindenkinek saját bunkert, alanyi jogon, fenn a hegyekben, nyugdíjas kora előtt. Legyen bunkerrakó program. Növeljék a konzervek eltarthatóságát, áruljanak több vízfertőtlenítő tablettát. És már első osztálytól legyen "Túlélési technikák" és "Gerillaharc" nevű tantárgy.

A film vége roppant hirtelen. Kb. egyszercsak vége lesz, mint a botnak. Megoldásnak sem túl hihető, mint ahogy a cselekményben amúgy is akad pár kevéssé logikus mozzanat. De hát az élet is tele van ilyenekkel, meg aztán az alaptörténet évszázados. És ez a befejezése, bár bosszantóan naiv, még így is veri A függyetlenség napjáét. Szóval dőljetek hátra, és borzongjatok.