Gőzgéppel Hajtott Műhold

Kikelet zsong, zöldül a zomb rovat

És ha már annyira el nem ítélhető módon, vétkesen hanyagoltam a blogot, mindjárt rá is duplázok egy második poszttal.

Olyan aktuális problémáról van szó, mely biztosan sokunk lelkét feszegeti. Mit tehet a költő, ha körülötte az új évben újra felzengő madárdal csak a hitvány hajfodrász tavasz hazugsága, mely hiába öltözik virágok bársonyába, csak hazudja a jókedvet és ifjúságot? A vén kacér? Hm?

Jó-jó, kapcsolatot kell létesíteni az ellenkező nemmel, és mindjárt feltárul a tavasz igaz természete, de ez túl egyszerű lenne, egyúttal túl bonyolult. Hát akkor?

Hát persze hogy persze! Költeni kell!!! Hiszen ahogy egyik - egész tehetséges - kollégánk írta száz éve:

"Ballagtam éppen a Szinva felé
S égtek lelkemben kis zombie-dalok."

És mindjárt másként mosolyog a Nap, biztatóan csivitelnek a madarak. A Föld ritmusra fordul, szikrát vet a csizmám sarka, ahogy éneklem az utcán:

"Nemcsak az élőlényeké a világ
Az éjben még poroszkál
Jó pár zombihadosztály."

És ha az életöröm kiapadhatatlan csőtörése előtt megnyílt már szívünk, hamarost a szerelmi líra selymes pázsitján piknikezünk tovább:

"Éjjel a zombibusz tetején
Emlékszel kicsikém
De csuda volt."