Gőzgéppel Hajtott Műhold

Rubrique trés trés chic


Minden becsületes magyar férfi tudja, hogy a franciák bohócnak öltözött, buzeráns pantomimesek, akik külön-külön és együtt a pokolban égnek majd, mert elcsatolták Trianont. Dekadens nemzet, bűneiket büdös sajtokkal és kibetűzhetetlen nyelvükkel tetézik. Csatamezőn a francia férfi lópikulát sem ér – Jeanne d’Arc nő volt, Napóleon korzikai, az idegenlégió meg idegen. Ők is tisztában vannak saját elfajzottságukkal, mert a válogatottjaikat négerekkel meg berberekkel (ld. Zidane) pakolják tele, és nincs már messze az idő, amikor megint lóra kapunk. Akkor majd a Loire-ba zúdítjuk pancsolt boraikat, muskátlit futtatunk a Diadalívre, és szétkapjuk az Öreg Hölgyet szögvasnak.

He-he-he. A fentiek természetesen csak sztereotípiák, csúsztatásokkal terhelt féligazságok: nem minden francia visel bohócruhát, és a pantomim sem olyan elterjedt náluk, mint gondolnánk. De ezek az előítéletek megnehezítik az olyan becsületes magyar férfinak, mint én, hogy pironkodás nélkül valljon arról, amikor a francia kultúra valamely terméke elvarázsolja. Úgyszólván nem ismerhetem el, hogy imádom azt a három Jean-Pierre Jeunet-filmet, amit eddig láttam, anélkül, hogy ezt hetero mivoltom hangsúlyozásával ellenpontozzam. (Igaz, a nők szemében a frankofília pozitívum, de egyrészt én nem vagyok az, másrészt ők a melegeket is szeretik, tehát becsületes magyar férfi kritikával fogadja a véleményüket.)

A lényegre térve, úgy alakult, hogy mostanában sok francia nyelvű dalt hallgattam. Konkrétan hármat - nem kevés, és sokszor. Nagyon hangulatosak, lazák, remek életérzést közvetítenek. A válogatás nem velejéig francia, de nekem elég, hogy ezen a nyelven van. Alább a dalok növekvő tetszéssorrendben.

Simone et Pop-Hip - Trop Bonne Pour Toi
Vidám, bolond, és a többivel ellentétben 100%-ig francia. Nagyon régen volt a szánin. Ha le tudjátok venni a szemeteket Simone kisasszony obszcenitás határát súroló,  érzéki ajkairól (ez lányoknak biztosan könnyebben megy), akkor lessétek a billentyűst, megéri. :)

Mocean Worker – Trés Trés Chic
Kifejező cím. „Trés trés cool et trés trés chic.” A szöveg nincs túlbonyolítva, ugyanakkor bőségesen elég. Botrány, hogy csak nem latin betűs weboldalon tudom megmutatni.

Thievery Corporation - Shadows Of Ourselves
A videó hangminősége nem az igazi, mégis ezt választottam, mert klip- és koncertfelvétel-bevágásokat is tartalmaz, így a lehető legtöbbet adja át a hangulatból. A három dal közül ez mondja nekem a legtöbbet, számomra egy olyan életről szól, amit talán nem élünk meg, de a lehetősége végig ott vár ránk… felejtsétek el. Hallgassátok. Ha tetszett, érdemes valahonnan jobb minőségben meghallgatni.

Hajnali négy van, még ébren vagyok. Éppen az Altan - Dónal Agus Mórag szól. Tulajdonképpen csak azért írok, hogy ezt a két dolgot közöljem. Mikor már végképp nem találtam semmi elfoglaltságot - mert a lefekvés természetesen nem opció -, elkezdtem olvasgatni a blogot. Egészen a legelejét.

Szembeötlő, hogy akkortájt gyakrabban írtam. Próbálom megmagyarázni magamnak. Akkoriban több időm volt, és talán nagyobb hajlandóságom az írásra. Vagy csak minden újabbnak és ezért lejegyzésre érdemesnek tűnt. Írni most is volna miről, de mire esténként gép elé kerülök (mert hat előtt ritkán indulok haza), már nem adni akarok a világnak, csak elvenni belőle.

Most a Lullaby szól a Cure-tól. És milyen gyorsan világosodik. Ironikus. Hallgatok Mr. Smith-re, és elvermelem magam, hogy kipihenten ülhessek a családi ebédhez.

jóformán, mégsem egészen funkciótlan kutyakölyök,
amire tegnap bukkantam a neten