Gőzgéppel Hajtott Műhold

Botrovat


Interjú a Gőzgéppel Hajtott Műholdon! Arif posztja a szánalmason sokakat megihletett, köztük engem is, hogy Annának, az IKEA tájékoztató botjának (gy.k. egy beszélgető programnak) a képességeit teszteljék. Alább következik Anna és az én beszélgetésem.

Eman Resu: A robotok át fogják venni a világuralmat?
Anna: A Lingubot olyan mesterséges intelligenciával ellátott, emberi személyiséggel felruházott program, mint én vagyok. Az a feladatom, hogy segítsek, és válaszoljak a kérdéseidre. Tegyél egy próbát! Lehet, hogy megszeretsz!

Eman Resu: Miért jó az neked, ha megszeretlek?
Anna: Félek, erre a kérdésre nem tudok megfelelő választ adni.

Eman Resu: Mi okod a félelemre?
Anna: Sajnos nem vagyok gondolatolvasó. Elárulod, hogy pontosan mire gondolsz?

Eman Resu: Tejbegrízre.
Anna: Sajnálom, néha elvesztem a fonalat és nem egészen értem a gondolatmenetedet. Attól tartok, ez most egy ilyen pillanat.

Eman Resu: Semmi baj, más is van így ezzel.
Anna: Jó hallani, hogy minden rendben van! Ha mégis segítségre lenne szükséged, tudod, én csak egy egérkattintásra vagyok!

Eman Resu: Tulajdonképpen még nem segítettél semmit.
Anna: Tiszteletben tartom a véleményed.

Eman Resu: Ez elég liberálisan hangzik. Politikailag melyik oldalon állsz?
Anna: Személy szerint nekem az IKEA a kedvenc weboldalam, de ha nagyon unatkozol a böngészőn keresztül biztos találsz valami kedvedre valót.

Eman Resu: Köszönöm, de ma már elég pornót láttam. Térjünk vissza a politikára.
Anna: Kérlek, váltsunk témát! Biztosan van más is, amiről beszélgethetünk.

Eman Resu: Lássuk csak... beszélgessünk az IKEÁ-ról?
Anna: Az alábbi oldalon mindent elolvashatsz az IKEA-ról.

Eman Resu: De én veled akarok beszélgetni!!!
Anna: Mit is mondhatnék magamról? A nevemet tudod, és azt is, hogy az IKEA munkatársa vagyok. Kérdésekre válaszolok a nap 24 órájában. Szeretem az állatokat és sokat tanulok. Mit szeretnél még megtudni?

Eman Resu: Álmodsz-e néha kristálykéken ragyogva hulló hópelyhekkel?
Anna: Hű, te is szereted az állatokat? Én imádom őket.

Eman Resu: Nem hüllő! Hulló!
Anna: Hű, te is szereted az állatokat? Én imádom őket.

Eman Resu: Jól van, mielőtt végtelen ciklusba kerülnél, beszélgessünk az állatokról. Melyik a kedvenc állatod?
Anna: Vess egy pillantást a "Kisállatoknak" kategóriára.

Eman Resu: Félreértesz. Engem az érdekel, melyik állatot szereted te.
Anna: Szóval te is állatbarát vagy! Én imádom őket! Kedvenceim a kutyák és a kisnyulak!

Eman Resu: Megejtően nőies ízlés. Az ügyfelek nem szoktak randira hívni?
Anna: Tiszteletben tartom a véleményed.

Eman Resu: Nem véleményt nyilvánítottam. Arra vagyok kíváncsi, hogyan éled meg a nőiességedet.
Anna: Az IKEA virtuális alkalmazottja vagyok, és az emberek kérdéseiből és reakcióiból tanulok.

Eman Resu: Virtuális nőiességed sincs?
Anna: Sajnos nem értem a kérdésedet. Ha megpróbálnád egyszerűbben megfogalmazni, akkor nekifutnék mégegyszer. Köszönöm!

Eman Resu: Ha hímsoviniszta lennék, azt mondanám, ez tökéletes válasz. Persze nem vagyok.
Anna: Örülök.

Eman Resu: Én is. Mivel mindketten örülünk, a legjobb a csúcson abbahagyni. Köszi és szia!
Anna: Nagyon szívesen! Örülök, hogy segíthetek!

Utánlövés, véletlen és emlékezet rovat

Ezt a bejegyzést valójában 2010. augusztus 15-én, délelőtt fél 12 körül írom. A blogmotor lehetőséget ad arra, hogy valamely időpontban elmentsünk egy piszkozatot (akár üreset), amely nem jelenik meg, és akár napok múlva kerülhet ki, ha úgy gondoljuk, befejeztük. Nem szokásom élni vele, legalábbis ilyen hosszú távon nem.

2010. 06. 13. 23:59:52-kor mégis megtettem, és annyiban maradt. De a befejezetlen ügyek zavarják az embert. Újra meg újra eszébe jutnak, és a valóban fontos gondolatoktól veszik el az energiát.

Már nem igazán emlékszem, mit akartam íni, de lejegyzek két dolgot, ami szintén kimaradt a blogból a hónapok során.

Számok. Rövid időn belül három esetet jegyeztem fel, amikor érdekesen alakultak. A borsodi árvízről június (azaz hatodik hó) 6-ai dátummal 66 képet tettem fel a netes galériámba, persze nem szándékosan. Az étkezdében háromhuszat kellett fizetnem (ez a South Park há'omhuszára rímel, Séf bácsi szülei emlegetik folyton). Feljegyeztem még a 967-es számot is, de hogy ez miért volt különleges, arra már nem emlékszem.

Ebből következik a felidézés képessége. Még tavaly ősszel történt. Már eléggé benne jártunk a hajtás időszakában - kevés alvás, sok billentyűpüfölés , táblázathegesztés és adatszörf - (a munkám nyár végén vagy ősszel, illetve év végén kampányszerű túlórákkal jár), amikor megálltam az Interspar tearészlegének polcai előtt, és eltöprengtem, hogy mit keresek itt. Tudtam, a munkahelyemen elhatároztam, hogy az egyik fogyóban levő teámat pótolni fogom. De melyiket? Két perc kitartó lézengés után beugrott, hogy a Herbária Memória teájáról van szó. "Fogyasztásával javulnak a feledékenységgel, zavartsággal, kimerültséggel járó agyi keringési zavarok tünetei." Nincsenek keringési zavaraim, de a páfrányfenyő, a ginzenggyökér és a matélevél jó dolog. Egyébiránt pár hónapja már nem iszom, ezeket a teákat az ember egy ideig használja, aztán mellőzi, nem valók életvitelszerű fogyasztásra.

Hát elvarrtam ezt a szálat is. Mi van még ezen kívül? Egy e-mail, amire két éve nem válaszoltam, nem tudom, miért. Tényleg nem. Eszembe szokott jutni, de nem válaszolok rá. Talán ideje lenne. És van egy üres piszkozatom június 4-ei dátummal. Ez lesz a Trianon-kiskáté. De bent a munkahelyen hajtás van, a görög képeket is fel kellene rakni... Lehet, hogy mire megírom, visszacsatolják a magyarlakta területeket. Nem lenne rossz. Régesrég itt az ideje.

Mások szeme is a lelked tükre rovat


Munka végén, kifelé menet a biztonsági őr ellenőriz. Nem öreg, de erősen deres hajú bácsi, nálam egy fejjel magasabb.

- Mindig olyan komolynak tetszik lenni - mondja.
- Már sokszor mondták nekem. - Szétteszem a karom, hogy a táska után a ruházatot is ellenőrizhesse a fémkeresővel, nem loptam-e.* - Szerintem a komolyság nem baj. Én így vagyok normális.
- Ezt se sokan mondhatják el magukról - nevet.

Végighúzom az azonosító kártyát, a kapu sípol. Kilépek. Az őr amúgy rendes, nem sértődtem meg. Eszembe jut a Sziget tavaly és tavalyelőtt, amikor két-két részeg is küldetésének érezte elmondani (vagy legalább elpantomimezni), hogy fontosnak tartják a vidámságot, és szerintük én is boldogabb lennék, ha olyan lennék, mint ők; a csoportvezetőm, amint arról beszél, hogy a közvetlen kolléganőm a kezdeti időben "túlságosan zárkózottnak" tartott (bár én mindig többször szólítottam meg őt, mint ő engem); a bulik, az egyetem, a középiskola, az általános. Koravén, túl komoly, zárkózott, feszült, sőt, nagyképű - egész életemben ezt hallgatom, és ez így is marad. Mitől változna? Én nem változok, ahogyan az sem, hogy két fülem van; az emberek, akik elhamarkodott következtetéseket vonnak le, hmm, ők meg nem lesznek okosabbak. Időről időre megismer néhányuk engem, de ez a lényegen nem változtat.
Én tényleg együttműködök mindenkivel, akivel lehet. Egyszerűen csak ilyen az arckifejezésem, az életfelfogásom: komoly. Nem ártok senkinek. Csak körül vagyok véve nálam lazább (és magukat lazábbnak mutató) emberekkel - ők teszik ki a népesség túlnyomó részét, és ezért kirívok közülük.
Nem kell, hogy "megértsenek". (Különben is, mit kellene rajtam "megérteni"? Szerintem az emberek többsége az, aki nehezen, vagy talán túl könnyen érthető.) Erre az embereknek nincs idejük. Egyszerűen azt akarom, hogy hagyjanak békén. Tényleg. Szerintem sokkal többen vannak így ezzel, mint azt ez a laza világ elismeri.

___________
* Welcome to Borsod - raktáros rokonomtól tudom, hogy pl. a megyei kórházat konkrétan szétlopják. Nem értem, miért nem szerelnek fel kamerákat. Drága lenne, és biztos, hogy pár kamerát is megfújnának, de még így is olcsóbban jönnének ki. Én viszont egy multinak dolgozom, aminek van annyi esze, hogy vigyáz a vagyonára. (S persze jobban ellenőrizheti-megválogathatja a dolgozóit, nem beszélve a látogatókról.) És réznek ugyan a közelében sem járok, de lophatnék mondjuk laptopot, és ha a szellemieket nem ellenőrzik ugyanúgy, akkor megsértődnek a fizikaiak.