Gőzgéppel Hajtott Műhold

Az zombikrul rovat

mg felvetése nyomán úgy döntöttem, külön bejegyzést szentelek a kérdésnek.

Mit esznek a zombik?

A zombik először a vudu hiedelmekben jelentek meg. Életre keltett holtakról, más megközelítésben agymosott emberekről van szó. Mindig más akaratának vannak alárendelve, saját akaratuk nincs, gyakran egyszerűen fizikai munkára használják őket. Ugyanazt eszik, mint a többi ember, de egy történet szerint, amit valahol olvastam, nem ehetnek sót, mert rájönnek, hogy kik valójában, és visszatérnek a sírba vagy otthonaikba.

A modern zombik lehetnek élők (fertőzöttek) és halottak egyaránt. Itt kétféle konyha van: az egyik a mindenevő, vagyis bármit megesznek, kivéve egymást (érdekes módon). Ez a zombiirodalom nagyobb része. A kisebb, az én szememben mégis autentikusabb tábor az agyért lelkesedik. Erre két példát ismerek, az egyik az Élő holtak visszatérése, bár ezt sajnos csak angolul láttam, mikor kicsi voltam, és csak hallomásból tudom, hogy konkrétan az agy a cél. A másik a South Park Rózsaszín szem című része. Ez ugyan nem mentes az előző hatásától, de ez is az ötlet életképességét bizonyítja.

Ui.: a The Return of the Living Dead wikipédiás cikkében bukkantam erre a gyönyörű mondatra, nem tudom megállni, hogy közkinccsé tegyem: "The film tells the story of how two men accompanied by a group of teenage punks deal with the accidental release of a horde of brain hungry zombies onto an unsuspecting town."

Kikelet zsong, zöldül a zomb rovat

És ha már annyira el nem ítélhető módon, vétkesen hanyagoltam a blogot, mindjárt rá is duplázok egy második poszttal.

Olyan aktuális problémáról van szó, mely biztosan sokunk lelkét feszegeti. Mit tehet a költő, ha körülötte az új évben újra felzengő madárdal csak a hitvány hajfodrász tavasz hazugsága, mely hiába öltözik virágok bársonyába, csak hazudja a jókedvet és ifjúságot? A vén kacér? Hm?

Jó-jó, kapcsolatot kell létesíteni az ellenkező nemmel, és mindjárt feltárul a tavasz igaz természete, de ez túl egyszerű lenne, egyúttal túl bonyolult. Hát akkor?

Hát persze hogy persze! Költeni kell!!! Hiszen ahogy egyik - egész tehetséges - kollégánk írta száz éve:

"Ballagtam éppen a Szinva felé
S égtek lelkemben kis zombie-dalok."

És mindjárt másként mosolyog a Nap, biztatóan csivitelnek a madarak. A Föld ritmusra fordul, szikrát vet a csizmám sarka, ahogy éneklem az utcán:

"Nemcsak az élőlényeké a világ
Az éjben még poroszkál
Jó pár zombihadosztály."

És ha az életöröm kiapadhatatlan csőtörése előtt megnyílt már szívünk, hamarost a szerelmi líra selymes pázsitján piknikezünk tovább:

"Éjjel a zombibusz tetején
Emlékszel kicsikém
De csuda volt."

Tollashátú rovat

Melegszik az idő, a tojókat megint nem hagyják békén a hím galambok. A nőstény mászkál ide-oda - érdekes módon sose szed fel semmit, amikor nézem, ez nem Budapest, hogy nyugdíjasok etessék őket -, a hím meg utána. Igyekszik elévágni, felfújja a begyét, szétterpeszti a faroktollait, búg. Promotálja magát ezerrel. Nekem, emberhímnek idegesítő látvány - ettől még a tojónak nem kellene, hogy az legyen, mégse láttam olyat, amelyik ne kanyargott volna mindenhova, csak hogy megszabaduljon a macsótól. Ami persze nem sikerül, és repülés a vége.

A múltkor viszont egy szintet lépett kapcsolatot láttam. Egy galamb - feltehetően a hím - fajának szokása szerint a földön kotorászott. Azt hittem, táplálékot keres, ehelyett egy gallyat szedett fel. Kifejezéstelen madárképpel forgatta egy darabig, majd felrepült vele egy épület párkányára, ahol a másik - nyilván a tojó - gubbasztott. A hím lerakta a tojó mellé az ágacskát, és visszarepült a műszakba. A nőstény felvette, megforgatta kicsi hüllőszerű szemei előtt, aztán szinte (de csak szinte) véletlenül elengedte - és a gally visszapergett egy emeletnyit, le a földre. Annyi ideig se volt a csőrében, amíg a hím vizsgálta.

Isten hozott a családi fészekben, galamb. Mostantól szokj hozzá, hogy amit nagy nehezen megkeresel, az asszony egy perc alatt elszórja.

Ívet húzok feritől rovat

feri blogján találtam rá erre a kérdőívre, és úgy megtetszett, hogy rögtön éreztem, én is megfelelek a kérdésekre. Beszéljenek magukért a válaszok.

tudtad, hogy egy ember egy év alatt 8 pókot is lenyel alvás közben?
Van-e hangja a kidőlő fának, ha senki sem hallja?

ismersz valakit, aki a valóságban is használja a “lol”-t?
Nem. Tulajdonképpen kár.

milyen színű zokni van rajtad?
Jelenleg nem viselek zoknit.

ha nem büntetnének meg érte, akkor megölnél valakit?
Nem ez az egyetlen szempont, amit figyelembe vennék, ha felmerülne bennem a gyilkosság gondolata.

ha idegenek támadnák meg a földet, akkor összebarátkoznál velük?
"Ha a nagymamámnak kereke lenne"-típusú kérdés. 1) Az idegenek nem támadják meg a Földet. Ha kellene nekik, az ellen meg nem tudnánk tenni semmit. Nem fegyveres harc lenne, hanem népirtás, és nem azért, mert fegyverrel vadásznának ránk, hanem mert elkezdenék átalakítani a bolygót a saját ízlésük szerint, mi pedig csendben kihalnánk, mint békák a lecsapolt tóból. Talán észre sem vennénk őket, csak nem kapnánk levegőt, és nem tudnánk, miért. Az a pár másodperc pedig kevés lenne, hogy kitaláljuk. Vagy jönne egy globális felmelegedés, és mi azt hinnénk, mi okoztuk. 2) Az idegenek nem ismerik a barátság fogalmát. A macskák talán igen? A barátság emberi érzés, ők pedig nem emberek. 3) Ha a barátság fogalmát leegyszerűsítjük a kölcsönös segítségnyújtásra, ehhez először is kommunikálni kellene, de ennek a kitanulására nem lenne időm, mert épp meghalnék. 4) Ha tudnék, akkor sem akarnék barátkozni velük, ha ez volt a kérdés. Békésekkel igen, támadókkal nem.

szerinted 20 év múlva mit fogsz dolgozni?
Eddigi életem során nem árultam el semmilyen tehetséget a jövőbeli munkáim megjósolásában. Ha a kérdező kedvéért muszáj lenne megpróbálni, azt mondanám, hogy akkor már nem akarok dolgozni, vagy ha igen, nem pénzért. De valószínűleg húsz év múlva is számkukac leszek (amit alapvetően kedvelek), legfeljebb más számkukacok is be lesznek osztva alám.

hol akarod, hogy eltemessenek, miután meghalsz?
Hamvasztást akarok. A hamvakat szórják szét valahová a természetbe, nem érdekel, hová. Nem szeretem a temetéseket, sem a temetőket. Komolytalannak és ízléstelennek tartom őket.

ha egy napig láthatatlan lennél, mit csinálnál?
Erre a kérdésre nem válaszolok.

még 70 másodperced van hátra. mit csinálsz?
A piros drótot vágnám el.

hol van az a hely, ahol megesküdtél, hogy nem mész oda többet?
Nem szoktam esküdni.

rábíznád egy jegesmedvére az életedet?
Ő rámbízná az övét?

inkább penészes húst ennél, vagy romlott tejet innál?
Tejet. Mivel folyadék, legalább a víz hasznosul. Ha nem boldogulok vele, könnyebben ki is jön.

szeretnéd, hogy a pokémonok igaziak legyenek?
Nem. Kicsi ez a bolygó két értelmes fajnak, ha mi vagyunk az egyik.

tudod, hogy mit jelent az “e=mc2”
Vannak emberek, akiket meg tudnék győzni róla, hogy igen (valamiért az az érzésem, hogy a kérdőív legépelője is ide tartozik), és vannak, akik úgyis rögtön kiszúrnák, hogy nem.

hiszel a fiú-lány barátságban?
Most először gondolok arra, hogy ezt a kérdőívet esetleg nő állította össze, vagy részt vett az összeállításában.

ismersz AIDS-es embert?
Aligha. Ha netán így van, nem tudom róla, hogy AIDS-es.

még jóban vagy a 2 évvel ezelőtt megismert barátaiddal?
Ritkán szoktam látni a barátaimat, de rosszban sem vagyok velük. Talán épp ezért.

elhagynád a barátnődet/barátodat, ha drogos lenne?
Eleve nem kezdenék drogossal. Ha utólag kiderülne, valószínűleg elhagynám, igen. Ha ő lenne a legigazibb igazi, akkor bezárnám egy szobába, amíg le nem áll a szerről. Ha sírna az elvonási tünetek miatt, még fel is pofoznám, hogy értékelje, mekkora mázlija van.

az anyukád hol van most?
A nagyszobában.

tudod, hogy 7. osztályban kibe voltál szerelmes?
Ilyen téren nem vagyok feledékeny. Minden ott van a hetedik szobában.

mikor voltál utoljára nagyon berúgva? vagy mikor ittál utoljára alkoholt?
Nagyon berúgva nem szoktam lenni. Eléggé berúgva legutóbb 2009. augusztus 11-ről 12-re virradó éjjel voltam. (Itt használtam a Windows naptárát.) Alkoholt ittam azóta is, de elhanyagolható mennyiségben.

félsz a sötétben?
Inkább megnyugtat.

tudsz titkot tartani?
Igen.

mi az, amit megváltoztatnál magadon? (külsőleg)
Erre a kérdésre nem válaszolok.

mi az, amit megváltoztatnál magadon? (belsőleg)
A szükséges és lehetséges változások úgyis bekövetkeznek, a többi csak vágyódás.

utálod azt, akivel utoljára összevesztél és az óta sem beszéltetek?
Nem szoktam senkivel összeveszni. Előfordul, hogy megharagszom valakire, de ez ritkán tartós.

félsz a hullámvasutaktól?
Imádom őket.

mi van a zsebedben?
Lestrapált papírzsebkendők.

az ígéretek fontosak neked?
Csak azoké, akikben megbízok. De igyekszem elkerülni, hogy mások ígéreteitől függjek.

könnyű veled kijönni?
Ez sosem rajtam múlik. Aki ki akar velem jönni, az ki tud.

nehezen bízol meg másokban?
Nem.

őszintén azt tudod mondani, hogy te most boldog vagy?
Most gondolok másodszor arra, hogy ezt a kérdőívet nő írta. A válasz természetesen nem.

összevesztél valakivel az elmúlt két hétben?
Feldühítettek ugyan, de ezt nem nevezném összeveszésnek. Ha feldühítenek, annak ritkán adom azonnali és közvetlen jelét. Ez az alfahímek és a szellemileg kontrollálatlanok luxusa.

volt olyan barátod/barátnőd, akinek A-val, C-vel vagy T-vel kezdődött a neve?
Ha az A helyett az Á is ér, akkor mindenképpen.

voltál valaha vigasztalhatatlan?
A vígasztalhatatlanság nem játék.

le tudnád élni az életed hátralévő részét alkohol nélkül?
Hogyne.

szeretsz ölelkezni?
A megfelelő emberekkel igen.

mit néztél meg utoljára színházban?
Idén a nyári színházban a Hotel Mentholt. Ha ez nem ér, akkor Parti Nagy Lajostól az Ibusárt.

mi van a csuklódon?
Semmi. Kellene legyen ott valami?

milyen ruha van rajtad?
Mindenféle meleg ruha. Időközben zoknit is húztam. Tényleg, fel is csavarom a fűtést.

szeretnéd, ha mások is látnák, hogy kitöltötted ezt?
Azért teszem ki a blogra.

Hol vagy most? Mit látsz, ha kinézel az ablakon?
Otthon. Pár utcai lámpát. Sötét van, és amúgy is le van engedve a reluxa.

Mi a legpozitívabb tulajdonságod?
Mi ez, állásinterjú? Sok pozitív tulajdonságom van, és az egyik ember számára ez, a másiknak az lehet a fontosabb. A kérdőív írójának talán az, hogy odafigyelek arra, akivel beszélek.

Mi a legidegesítőbb szokásod?
Okosnak tartom magam, és nem szándékosan vagy közvetlenül, de hajlamos vagyok másokat emlékeztetni erre.

Dal, amit szeretnéd, ha te írtad volna?
A kedvenc dalaimat elég jól megírták mások. Ezen nem javítana, ha én lennék a szerző.

Mivel lehet leginkább levenni a lábadról?
Hízelgéssel, főleg azzal, hogy okos vagyok. Meg indokolatlan (de nem értelmetlen) jószándékkal. Műveltséggel, humorral, jó modorral. Általában véve a kifinomultsággal és az igényességgel.

Kedvenc weboldalad?
Nem emelnék ki egyet sem.

Mi az, amire legutóbb pénzt költöttél?
Taxi szombat éjjel fél tizenkettőkor a munkahelyemről. Törzsutaskártyával és borravalóval egy ezres.

Melyik sorozat szereplője lennél szívesen?
Nem vagyok sorozatfüggő. De ha mindenképpen választani kellene, mondjuk az Így jártam anyátokkal.

Péntek éjfél van. Mit csinálsz?
Netezek vagy játszok a számítógépen, mellettem a tévén pedig valami ócska horror megy. Minél ócskább, annál szórakoztatóbb. A Film+ ezirányú érdemeit nem győzöm eléggé méltatni.

Mi volt a legnagyobb összeg, amit elköltöttél? Mire költötted?
Egy hétszámjegyű, nem túl magas összeg, részvényt vettem rajta. Most gondolok harmadszor arra, hogy nő csinálta az ívet.

Zavarba jössz, ha neked kell vacsorát készítened?
Nem. Legfeljebb nem készítem el. :) De viccen kívül, rántottát és melegszendvicset fél pár bakancstalpból is meg tudok csinálni, és úgy, hogy finom legyen. (Most már majdnem biztos, hogy nő.)

Mi az álmod?
Család és otthon. Egy nő, aki hülyére dolgoztat, és gyerekek, akik megöröklik azt a rengeteg eszemet. Ha ez nem jön be, akkor elhúzni valahová messzire, egy tengerparti pálmakunyhóba, ahol olyan olcsó az élet, hogy az addigi megtakarításaim kamataiból is megélek, főleg úgy, hogy nem költök semmire, csak havonta kimosatom a fürdőgatyámat Lucecitával, aki a szomszéd faluból hozza a szívószálat a kókuszdiómba. (Tudok mosni egyébként, de így vén kéjencként majd nézegethetem, ahogy előrehajol - a tenger a meztelen lábszárát csapkodja -, és csépeli a gatyát.)

Mi a számítógéped háttérképe?
Egy ejtőernyős. Mezítláb van, farmert visel, meg fehér felsőt. A fején csak napszemüveg van. Az ernyőből már kibújt, csak bal kézzel lóg a zsákon. Bármikor lezuhanhat. Ő viszont nem aggódik. A jobb kezével ördögvillát mutat. Mélyen-mélyen alatta a felparcellázott táj. Talán Photoshop, talán nem. Már régóta ez a háttérképem. Kezdetben kirázott tőle a hideg, de nem venném le még most sem.

Anélkül, hogy ránéznél az órára, mondd meg mennyi az idő!
0:28

Oké, akkor mennyi az idő valójában?
0:54

Nyújtsd ki egyenesen a bal kezed! Mi az amit először megérintesz?
Ha elég messzire nyúlok, a monitor és a hangfal. Ha kicsit tágabban értelmezzük az egyenes fogalmát, akkor belefér egy szegfűszeggel perforált narancs, egy mikrofon, memóriakártya és memóriakártya-olvasó.

Jobb kezeddel?
A monitor.

Beszélsz most valakivel telefonon vagy msn-en?
Van egy nemrég lezárt és egy függő beszélgetésem msn-en.

Kivel?
Erre a kérdésre nem válaszolok.

Szuperhős vagy?
Ki az?

Mi a neve a szuper-erődnek?
A Vesébe Látó Tekintet, Amit Senki Sem Áll.

Mit tennél a pizzádra?
Nem szoktam pizzát csinálni. De valami kolbászos jöhet.

Van mobilod?
Van.

Milyen színű?
Kék.

Milyen márkájú?
Siemens. Iszonyú régi, de ragaszkodni szoktam a tárgyaimhoz.

Mit ettél utoljára?
Aszalt datolyát.

Mit ittál utoljára?
Kiviszörpöt, de mentségemre szóljon, igényes márka volt, és már megbántam.

Mit hallottál utoljára?
Most épp En Vogue szól, meg Discovery Channel lehalkítva.

Most már mélységesen megfeledkezhetek rovat

"Házon kívül" automatikus üzenet beállítva.

Hetedik utas rovat

Olyan ez, mint a Nyolcadik utas a halál, a Tíz kicsi néger, valami tucattinihorror. Egy nyugdíjasotthon kolerajárványkor. Vagy a Búcsúszimfónia. Sorra kapod és küldöd az e-maileket, hívásokat: csináld meg gyorsan, sürgős, mert mindjárt szabadságolom magam, és persze nekem készen kell lennem, hogy nyugodtan ünnepeljek, te pedig bennmaradsz a saját dolgoddal, ameddig akarsz, mert az nem az én bajom. Lassan vége. A kollégától, akivel az előbb futottál össze, pár óra múlva "házon kívül vagyok" automatikus üzenetet kapsz - az idén nincs többé.

Kopik a stáblista, amin szerepelsz. De ez nem film, ez egy rafinált beszavazósó; nem az nyer, aki megmarad, hanem aki hamarabb elhúz. Arcába hull a hó, ahogy a városi latyakba gázol, ajándékokat vesz, boltból ki, boltba be, és az év hátramaradt napjaira mélységesen megfeledkezik az egyre fogyatkozó űzött társulatról, amelynek tagjai odabent, a monitoruk mögül még mindig munkával hajigálják egymást.

Női sonkák rovat

Ismét egy sonkareklám, mint négy éve, a nemiség egészen mély tudati rétegébe ágyazva. Elvileg arról szól, hogy a nyertes havonta pénzhez jut. De hát nem olyan inkább, mint egy intim női naptár a piros betűs ünnepekkel? A sarokban egy tömött, középre mutató papírhenger... vajon mennyire nedvszívó?

Havonta dől a lé, avagy női időszámítás szerint (ismeretlen reklámfotós, XXI. szd. eleje)

Két macska rovat

Álmomban egy asszony tésztát formázott valamilyen süteményhez. Csak úgy, minden előzmény és jelentés nélkül történt. Miközben lassan felébredtem, azon gondolkodtam, vajon ez a nő ugyanúgy, ugyenezt tenné-e, ha tudná, hogy nézem.

Mikor felébredtem, tovább töprengtem a dolgon. Az első válasz természetesen az, hogy ez nem igazi nő, csak álomkép. Nincs saját elméje, ezért nem tud semmit. Aztán az jutott eszembe, hogy bár az álomképek csak modellek, de nemcsak külsőleg - belülről is azok. Egy álomkép viselkedhet úgy, mintha saját, független tudata lenne. Például álmomban beszélgethetek egy elhunyt személlyel, aki szemlátomást nem tud róla, hogy már nem él (vagy csak nem veszi tudomásul), miközben én igen - nekem kell rákérdeznem, hogy most őszerinte mi is a helyzet. (Egyébként a halott ismerőseim, akikhez eddig álmomban szerencsém volt, nem foglaltak állást akkor sem, amikor nyíltan megkérdeztem tőlük, hová helyezik magukat - nem feleltek, vagy kitérő válaszokat adtak, viszont nem tűntek meglepettnek sem.) Ugyanez fordítva is működik: az álomkép rendelkezhet olyan információval, amivel én nem - ha beszélgetek eggyel, nem tudom előre megmondani, mit fog válaszolni, sőt képes meglepni, pedig az ő szövegét is az én agyam írja.

Nem lehetetlen tehát, hogy az asszony másképpen viselkedett volna, ha az álom úgy folytatódik, hogy észrevesz engem. De honnan tudhatom, hogy észrevesz? Csak onnan, hogy másképp kezd viselkedni. Tehát lehetséges, hogy észrevesz, de a világért sem hajlandó változtatni a tevékenységén - akkor sosem fogom megtudni, észrevett-e. Meglehet viszont, hogy később szerzett volna tudomást a jelenlétemről, de felébredtem, és már ezt sem tudom meg soha.

Minaretrovat

"A világ legnagyobb emberi jogi szervezete azután ismertette véleményét, hogy a svájciak többsége támogatta a vasárnap tartott népszavazáson az új minaretek építésének alkotmányos tilalmát célzó kezdeményezést.
Az Amnesty International szerint a tilalom sérti a Svájcban élő muszlimok vallásszabadságát, valamint azokat a Svájc által is aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményeket, amelyek tiltják a vallási meggyőződés alapján történő megkülönböztetést." (inforadio.hu)

Egyfelől jogos a felháborodás. Svájc szekuláris állam, elvileg egyenjogúak a vallások. Ha nem lehet minaretet építeni, akkor keresztény templomot miért igen?

Másfelől a muszlim vallásgyakorlásnak a minaret korántsem alapvető feltétele, ahogyan mondjuk a harangozás sem a kereszténynek (hol van a Bibliában megírva, hogy harangozni kell?). A minaret egy torony, ahonnan imára szólítják a híveket. Az imádság a mecsetekben zajlik, vagy akárhol, ahová egy imaszőnyeget le lehet teríteni. Pesten, a Bartók Béla úti mecset mellett nem láttam minaretet. Miskolcon, a Huba utcán sem. Tulajdonképpen nem tudok egy magyarországi minaretről sem (a műemlékektől eltekintve). Ettől függetlenül az említett mecsetek működnek. Ettől még vígan lehet akárki muszlim, sétálhat fejkendőben az utcán vagy viselhet szakállt.

Ez a szavazás számomra arról szól, érvényesülhet-e egy nép véleménye arról, hogy meg akarja őrizni a domináns kulturális arculatát, vagy sem. Svájcot egyebek között a kultúrája, a szellemisége tette azzá, ami lett. Itt ne emlegessük a befogadást, mert az önmagában nem előny, mert nem mindegy, mit fogadunk be. Svájc egy van a világon. Minaret akad Svájcon kívül elég.

Ha valaki azt hiszi, Svájc hibát (ne adj' isten bűnt) követ el, hát azt mondom, akkorát biztosan nem, amekkorát ne kockáztathatna. Ez nem a muszlimok elnyomása, mondjon bárki bármit. Ez nem a Szent Bertalan-éj, nem pogrom, nem inkvizíció, itt nincsenek menekülő hugenották és zsidók, sem moriszkók. Csorbult a vallásszabadság, ez igaz, de az a gyanúm, hogy a muszlimok minaret nélkül is jobban érzik magukat Svájcban, mint máshol minarettel. Nem hiszem, hogy ahonnan eljöttek, nem volt elég minaretjük, mégis Svájc kellett nekik, ahol négynél sosem volt több, és talán már nem is lesz. És ha nem élhettek volna minaretszó nélkül, eleve vándorolhattak volna másik, a sajátjuknál kicsit boldogabb muszlim országba, a gyaur Milkafejő pogányok földje helyett.

Svájc úgy volt vonzó - még a szakállas-fejkendős kultúra tagjainak is -, ahogyan eddig volt. Ha annak, hogy Svájc Svájc maradjon, az az ára, hogy ne legyen több minaret, akkor ez az ott élő muszlimok érdeke is.

2009.12.07.: itt egy cikk a muszlim fogadtatásról.

¡Viva la revolución! -rovat

Eljött október 23-a. Emlékezzünk meg egy poszt erejéig azokról a szabadságharcosokról, akik 43 éve felkeltek azért, hogy nálunk is kapitalizmus lehessen. Végül sikerült. Nem közvetlenül ők vívták ki, de azt elérték, hogy ez a nap munkaszüneti nap legyen. Ami nekem jól jön, mert a legutóbbi nap, amikor nem dolgoztam, 4-én, vasárnap volt. A harcosok biztosan örömmel látnák, hogy megszűntek a kommunista szombatok, és a sztahanovista hajsza. 

Valójában ez inkább dicsekvés. A tőkés cégek jobban fizetik a hétvégi munkát, mint az előző rendszer állami nagyvállalatai.

Szövegértelmezés rovat

Magyar területen találkozik Bajnai és Fico

... jó-jó, de a határ melyik oldalán?

Élveboncolás a jó és a rossz kertjében rovat

Alább egy idézet következik. (James Burke: Tudásháló; Alexandra Kiadó.)

Főszereplők: Bernard, tudós (fiziológus), és Kingsford, jogi aktivista. Mindketten éles elmék,  területük úttörői.
Idő: a XIX. század.
Konfliktus: a tudós élő állatokat boncol, ill. sütöget kemencében, hogy tudjon. A jogi aktivista szerint ez nem jogos.

"Bernard tökéletesen tisztában volt a közönség élveboncolás-ellenességével, de így vette azt védelmébe: „Az élettudomány olyan, mint egy csodálatos, fényárban úszó szalon, amelybe azonban csak egy hosszú, hátborzongató konyhán keresztül lehet belépni.” Sajnos Bernard felesége nem vállalta ezt az utat, és miután 1869-ben elhagyta férjét, megkereste az élveboncolás-ellenes aktivistákat, és rendszeres támogatásban részesítette őket.
Nem kellett messzire mennie. Párizsba érkezett egy Anna Kingsford nevezetű fanatikus, fiatal, vegetáriánus angol nő, a Lady’s Own Paper tulajdonosa, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. Rövidesen közismertté vált az orvosi fakultáson, mivel nem engedte a professzorait élveboncolni azokon az előadásokon, amelyeken ő is megjelent, és tüntetett a gyakorlatok ellen. Kingsford előadótermei közel voltak Bernard laborjaihoz, és a hölgy megszállottan ellenezte a professzor munkásságát; minden energiájával azon volt, hogy gondolathullámok segítségével elpusztítsa őt. Bernard néhány héttel azután, hogy Kingsford elkezdte szellemi energiáit rá összpontosítani, valóban meghalt, ami meggyőzte a nőt, hogy ő volt az isteni akarat eszköze. Kingsford hirdette, hogy egy másik élveboncoló, Paul Bert haláláért is ő a felelős. Igaz viszont, hogy a Louis Pasteur elpusztítására tett erőfeszítései nem jártak sikerrel."

Kérdés: melyikük milyen ember?
Milyen ember a tudós?
- Jó ember-e a tudós? Nem, hiszen állatokat kínoz.
- Rossz ember-e a tudós? Dehogyis, hiszen részt vett a pasztörizálás kifejlesztésében, és fontos felfedezéseket tett a belső elválasztású mirigyek működését illetően. Hálásak lehetünk neki ezért.

 Hát az aktivista?
- Jó ember? Nem mondanám. Képes lenne embert ölni, olyat, aki az emberiségért dolgozik, csak azért, hogy állatokat védjen.
- Rossz ember? Már hogy lenne az, mikor nem engedi, hogy állatokat kínozzanak!

Fogd meg a kezem rovat

Baráti nick says:
 ja, közben a drágakövekkel játszom, amit az előbb linkeltél

Eman says:
 tudom, az a játék azon az oldalon
 azzal én is játszogattam egy sort
 aztán mikor már játszottam egy ideje, meguntam
 több kellett 5 percnél, de kevesebb, mint 10

Baráti nick says:
 hát, nekem is csak eddig tartott

Eman says:
 [másik baráti nick] belinkelt valami időjárásoldalt
 van benne animált időjárástérkép
 északkelet fölött felhők, villámok
 
 eszembe jutott róla, hogy kedden mailben transzferárat kértek tőlem Schwieberdingenből
 ez egy olyan fickó, aki nagyon közvetlen
 most is mailben további kellemes napot kívánt
 küldtem neki válaszul két mailt
 az egyikben a transzferárat
 a másikban megírtam, hogy a kellemes nap ránkfér, mert a hétvége óta esik, és olyan felhős itt, mint Mordorban
 de legalább a kajszi hízik tőle
 ...
 azóta nem ír

 

Múzeumok éjszakája rovat

Jó voltam, elmentem a múzeumok éjszakájára. Rossz voltam, mert fényképeztem is az egyik tárlaton, de hát muszáj volt.

 Brueghel-hamisítvány egy kortárs művész átértelmezésében
(Várnagy Tibor: Az eredetin az ellenfél virtuális)

Megtanultam még, mi az a lomográfia, és hogy Csontváry Öreg halásza Miskolcon van kiállítva, emellett és sok érdekes és szép dolgot láttam. Már önmagában az Alföldi táj piramisokkal kép címéért megérte kimozdulni a lakásból.

Pedig fakadhatna. Erős materialistának indultam gyerekkoromban, és egyetértettem azzal, hogy a vallás a tudatlan emberek etetése. Tehát legfeljebb szükséges, de inkább szükségtelen rossz. Azóta finomítottam ezen, de csak annyiban, hogy az embert vagy a társadalmat nehéz időszakokban a kétségbeeséstől megóvhatja a vallás, emellett olyan értékeket nyújt, amelyeket mindannyian elfogadhatunk. Itt arra gondolok, hogy jó esetben arra sarkallja az embereket, hogy éljenek békében egymással, és ne ártsanak a másiknak. Végül is, ha ezt elérik anélkül, hogy rátelepednének a gondolkodás szabadságára (ennek megakadályozására kellett felvilágosodnunk), az már tiszta haszon.

Ami miatt sosem tudom (sosem... amíg az értelemben bízok) magamévá tenni a vallást, az az istenhit.  Már maga az isten fogalma nehezen értelmezhető. Mi az, hogy isten? A világ teremtője? Önmagában teljesen mindegy, ki vagy mi teremtette a világot. A gyakorlatban az a fontos, hogy most és ezután befolyásolja-e az életünket. Felsőbbrendű intelligencia? Hát remélem, hogy nem az ember a legintelligensebb lény a világegyetemben, mert ez azt jelentené, hogy nincs hová fejlődnünk. De egy felsőbbrendű intelligenciát nem érthetünk meg jobban annál, mint amennyire ő akarja, hogy megértsük. Mert felsőbbrendű. Tehát ha világossá akarja tenni az akaratát, akkor talán felfoghatjuk annyira, amennyire azt ember felfogni képes (mit ért meg egy kutya a gazdája szándékából?). Én személy szerint nem tudok róla, hogy kapcsolatba kerültem volna felsőbb  intelligenciával.

De bennem is lehet a hiba. Egy esetleg létező isten felsőbbrendűsége az emberekéhez képest olyasmi lehet, mint az emberi intelligencia az emberi test sejtjeiéhez képest. Az ember "kapcsolatba léphet" a sejtjeivel: gondoskodhat táplálékról, adhat nekik gyógyszert, ápolást. Cserébe a sejtek segítik a céljait. De abban reménykedni, hogy a sejtek egyenként felfognak bármit is a szándékból, és az emberi intelligencia mibenlétéről, túlzás. 

Márpedig ha emberi értelemmel nem érthetjük meg a szándékait - legfeljebb akarata beteljesítésének eszközei lehetünk -, miért gondoljuk, hogy tudjuk, mit akar?  Talán annyit még felfoghatunk, hogy "szeresd felebarátodat", vagy "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből", de ezek általános szabályok. Még az sem biztos, hogy  minden lehetséges esetben közelebb visznek az ő akaratához. Azokról nem is beszélve, amiket a papság mindebből levezet: az abortusz és az eutanázia tilalma, a szentek tisztelete vagy elvetése, az egyházi ünnepek stb.

Sebaj. Ma már, amikor az állam irányításából kiseprűzték az egyházakat (hál' istennek ;)), és többnyire nem szólnak bele a politikába, tulajdonképpen hasznosak. Aki hinni akar bennük, higgyen. Valószínűbb, hogy jobb emberré válik, mint hogy rosszabbá. (Itt csak a történelmi keresztény egyházakra és a zsidó felekezetre gondolok, és a mai Magyarország viszonyaira. A többi vallási irányzat hatását vagy nem ismerem eléggé, vagy nagyon is ismerni vélem.) Az adóm egy százalékát rendszeresen felajánlom az egyiknek. Tanítsanak, terjesszék a kulturált együttélés szabályait, adjanak reményt. (Emellett az adóm állami felhasználásával nem vagyok megelégedve, ezért is adom oda mindkét százalékot, de ez más téma.) 

Második rész: pünkösdi lózungok

Alább tartalmi idézetek következnek egyházi személyek pünkösdi prédikációiból. A nevüket nem ismerem. Mindkettőt a tévé közvetítette. Az egyik tegnap, a csíksomlyói búcsún hangzott el. a másik talán Gyimesbükkön. Mindkettőt véletlenül csíptem el, nem szoktam prédikációkat hallgatni.

Csíksomlyó: "A társadalom alapegysége a család. Ezt a mai rend tudatosan bomlasztja. Olyan jelenségeket akar a család jogára emelni, amelyeket nem lenne szabad. Felháborító, hogy ma már mindenki szabadon eldöntheti, homoszexuális, transzszexuális, transzvesztita akar-e lenni. Nem csoda, hogy csökken a nemzet létszáma."
Kritika:
A családot nem valamilyen összeesküvés bomlasztja, hanem hogy a történelemben  soha eddig még nem volt ennyi lehetőség arra, hogy az egyén megvalósítsa a vágyait.  Ezek között sok olyan van, amelyik csak a család háttérbe szorításával érhető el. Az emberek élnek a lehetőségeikkel. Ezért a család is visszaszorul. Ez nem jó a társadalom újratermelődése szempontjából, de nem ez az egyetlen szempont, még a társadalom szempontjából sem, ami számít.
A melegek és transzik marhára nem ártanak senkinek. (Jó, azt nem szeretném látni, hogy az utcán csókolózzanak, de a felvonulásaikat látva például remekül szórakozom.  Tetszik a hangulat, és mulattat azok felháborodása, akik ezen kiakadnak.) A nyakukba varrni a népességcsökkenést egyenesen vérlázító. A szocializmusban, amikor még messze nem volt kultuszuk, a népesség már javában csökkent.
A nemzet nem attól fogy, hogy a buzik nem hajlandók szaporodni. Hanem  főleg a fent említett általános ok miatt. De ha már speciálisan magyar okot keresünk, látok még egyet: az emberek előtt nincs jövőkép, nem érzik, hogy a jövő jobbat hoz. Az utóbbi 100 évben Magyarországot többször is kirabolták, egyénileg és összességében. Trianon, '29-es válság, világháború, holokauszt, kitelepítések, államosítások-kollektivizálás, rendszerváltás - mindegyik sok egzisztenciát zúzott szét. Amit az ember addig nehéz munkával felhalmozott, az rövid idő alatt semmivé válhatott. Ráadásul ma is csak azt látni, hogy amiért az ember megdolgozik, annak  európai viszonylatban nagy része adóként enyészik el, hogy aztán olyanoknál kössön ki, akik nem szoktak és nem is akarnak megdolgozni érte - legyenek azok vitatható állami megrendelések haszonélvezői, aktuális kormányerő klientúrája, vagy segélyből élő tömeg. Egy ilyen országban nem éri meg jobbra törekedni, kifizetődőbb a dögevés. Nem csodálom, hogy a magyar néplélekben kevéssé van benne, hogy tartós értékeket hozzunk létre, hogy a közösségért tegyünk; nem csoda, hogy kockázatkerülők vagyunk (ld. kevés magyar vállal munkát külföldön pl. a lengyelekhez képest; alacsony a megtakarítási hajlandóság, persze ebben az alacsony reálkamat is benne van). 
Szóval ha az egyház valóban tenni akar a nemzet számbeli gyarapodásáért, két utat látok a számára: vagy adjon az embereknek hitet, hogy a jövő ne nyomassza őket, vagy törölje el a cölibátust (ahol még létezik).

Mai, talán gyimesbükki: "Sok árpádsávos zászlót látok itt. Árpádról említsük meg, hogy képes volt minden nemzetiséggel békében élni, az avarok maradékával éppúgy, mint az itt élő szlávokkal. Ezért is jöhetett az egész nép, honfoglaló családok, szekerekkel. A magyar nemzet befogadásra termett, ez a sorsa. (Itt rövid szöveg arról, hogy a mai románok stb. is ugyanolyan emberek, mint mi.) Ahogyan Árpád a vérszerződéssel békében egyesítette az országot, ugyanúgy mi is éljünk békében roma testvéreinkkel."
Hát ennyi baromságot a tegnapi prédikáció óta nem hallottam egyben.
- A honfoglaláskor nem békével jöttünk. Nem voltak nagyobb harcok, de nem azért, mert örültek nekünk. Azt, hogy mi itt letelepszünk, és egyetértésben élünk, nem valamiféle romantikus vérszerződés döntötte el (amire mellesleg nem voltak meghívva a szlávok). Mi ide akartunk jönni, és azért tehettük meg, mert elegen voltunk, és remek lovaink voltak, meg visszacsapó íjaink, meg színlelt megfutamodásos harcmodorunk. Békében meg azért éltünk az akkori őslakosokkal, mert egyrészt alig voltak, másrészt mert ők nem tehettek mást, mint hogy engedelmeskednek. Nem egyezkedtünk, hanem parancsoltunk.
- Befogadást és románokat emlegetni egy lapon arcátlan dolog. Az ő befogadásuknak köszönhető, hogy elveszítettük Erdélyt és a Partiumot. Hála nekik, a magyar kultúra emlékei és az ottani magyarság fokozatos sorvadásra van ítélve. Remek példa arra, hogy a befogadás öngyilkos dolog lehet. 
- Romák befogadása: sokat írtam erről, de inkább rövidre fogom. Ha a jóravaló egyházfi  cigányokat akar integrálni, célszerűbb a cigány életvitelűek között prédikálnia. Meséljen arról, hogy ne ölj, ne lopj, ne kívánd felebarátod tulajdonát, és hogy add meg a császárnak, ami a császáré. A közterületeken való viselkedésre ráférne egy "És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal"-féle revízió. Ja és a példázat az ég madarairól (Máté 6:26) az isteni gondviselésre vonatkozik. Nem az államira; és nem is azt jelenti, hogy amit meglátsz és el tudsz venni, az jár neked.  Ha valóban tenni akar a romák kirekesztése ellen, köztük kell sikerrel járnia.

 kép: Duna Televízió

Az élet apró örömei rovat

Baráti nick says (20:50):
mert persze, erről is levette a zenét a youtube
lassan semmit sem lehet feltenni
át fogok térni másik videómegosztóra

Eman says (20:51):
átpártolsz

Eman says (20:52):
sok adót igényeltél vissza?

Eman says (20:56):
hallgatásba burkolózol :o
igazából nem érdekel, mennyit igényeltél vissza

Baráti nick says (20:56):
átsex

Eman says (20:57):
csak le merném fogadni, hogy még nem adtad le az adóbevallásodat, és gondoltam, elszórakozok azon, hogy ezt beismered :p :D

Baráti nick says (20:57):
még nem csináltam meg :D

Eman says (20:57):
:D :D

Baráti nick says (20:57):
még csak 18 van

Eman says (20:57):
:D:D
látod, ezért megérte feltenni a kérdést :)

Baráti nick says (20:57):
:D

Ha már egyszer begépeltem, legyen meg itt is rovat

feri blogjának eme tanulságos posztjára válaszul íródott a bejegyzés, amit itt is közreadok. A kulcsszó a tanulság.

Szerintem rengeteg múlik a nevelésen. Született ebben a témában egy vitatható, de nagyon tanulságos mű. A novella egy fiktív bolygó, Camiroy oktatási rendszerét mutatja be.

Az írás felsorolja a teljes tanagyagot elsőtől a tizedik osztályig. Az elsős tananyag része többek között a kezdő szintű tánc és az egyszerű villanyszerelés, ötödikben komplex miszticizmus és kezdő alkoholizálás, tizedikes korukra ötven nyelvet ismernek felsőfokon, és egy egyszerűbb világot kormányoznak három hónapig. És ez nem az elitképzés, hanem mindenkivel szembeni elvárás.

Ezek a tantárgyak csak kiragadott példák, az oktatási rendszert és az elveket a novella elolvasásán keresztül kell megismerni, hogy megértsük. De idemásolok egy különösen szórakoztató részletet.

R.A. Lafferty: Mit tanulnak a camiroyi iskolások? (megjelent: Hipergalaktika 02, a Sulinet Digitális Tudásbázis szakmai különszáma, 2008 )

"- Hogyan teremtenek fegyelmet? - kérdezte Mr. Piper.
- Közepesen - felelte Philoxenus. - Ja, úgy érti, miképpen? Attól függ. Néha hagyjuk őket, hadd csavarogjanak, néha kurta pórázra fogjuk őket. Mihelyt megtanulják, hogy bizonyos fokig alkalmazkodniuk kell, már nincs nagy gond. Kisebb gyerekeket gyakran dugunk be egy verembe. Nem kapnak enni, és nem jöhetnek ki, míg meg nem kapják felmentésüket.
- De hiszen ez embertelen - szólt Miss Hanks.
- Persze, de a kisgyermekek még nem egészen emberek. Ha egy gyermek nem tanulja meg a fegyelmet harmadikos-negyedikes korára, felakasztják.
- A szó szoros értelmében? - képedt el Miss Munch.
- Hogyan akasztana föl jelképesen egy gyereket? És mi haszna lenne ennek a többi gyerekre nézve?
- A nyakánál fogva? - Miss Munch még mindig nem hitt a fülének.
- A nyakánál fogva, míg csak meg nem hal. A többi gyerek mindig szívesen fogadja ezt a példát, és utána jobban viselkedik. Nem alkalmazzuk túl gyakran az akasztást. Száz gyerekből legfeljebb ha egyet akasztanak föl."

Amikor majdnem zombisat is álmodtam rovat

"Nem kötelezem el magam egy mazochista álommal."
(Eman Resu)

Szikla Szilárd says (11:54):

azt álmodtam, hogy megváltoztattad a mottódat, és megkérdeztem tőled, hogy hogyhogy

Baráti nick  says (11:54):

mire változtattam meg?

de lázálom lehetett.. rögtön felébredtél és jöttél msnre, ellenőrizni, nem történt-e ilyen csúfság

Szikla Szilárd says (11:54):

már nem emlékszem, de valami párszavas szöveg volt, valami reagálás valamire

Szikla Szilárd says (11:55):

tegnap olyan álmos voltam, hogy lefeküdtem fél 9 előtt, és kisebb megszakítással 14 és fél órát aludtam

Baráti nick  says (11:55):

jól tetted, kell az ilyen :)

Szikla Szilárd says (11:55):

muszáj volt, hemm

Baráti nick  says (11:55):

hemm

Szikla Szilárd says (11:55):

az éjéfl mindig ébren talált a héten

Baráti nick  says (11:55):

szlipi szili vol

Szikla Szilárd says (11:56):

14 és fél órába sokminden belefér

majdnem zombisat is álmodtam, de abból felébresztettem magam, mert unalmasnak tűnt

Baráti nick  says (11:56):

:D

Szikla Szilárd says (11:56):

;p

Baráti nick  says (11:56):

almost zombie

Szikla Szilárd says (11:56):

yeah

a szokásos forgatókönyv

zajlik egy normális álom

aztán elfogy a cselekmény

Baráti nick  says (11:57):

end evribádi bikomsz zombi

Szikla Szilárd says (11:57):

és elromlik a hangulat

Baráti nick  says (11:57):

bikom

Szikla Szilárd says (11:57):

akkor sejtem, hogy itt zombivész lesz

Baráti nick  says (11:57):

:D

zombie forevah

Szikla Szilárd says (11:58):

de ebben az esetben nem maradtam, mert alig volt megmenthető populáció

egy kisebb, hosszúkás terem volt csak védhető, és az is uncsi volt, két egymáshoz közeli ajtó volt, amit védeni lehetett, ablak talán nem is

és a terem töküres

Baráti nick  says (11:59):

:D

Szikla Szilárd says (11:59):

ráadásul a zombik sem voltak lelkesek

nem siettek

Baráti nick  says (11:59):

boring zombie adventure

Szikla Szilárd says (11:59):

gondoltam, nem várok rájuk, hogy szenvedjek velük

nem kötelezem el magam egy mazochista álommal

és már úgyis majdnem ébren voltam, ezért inkább teljesen felkeltem

Szikla Szilárd says (12:00):

boring zombies :)

Mi lebeg a fejed fölött rovat

Nem vállalja

Kommercializálódás rovat

Tessék, megváltoztattam a háttérszínt és a betűszínt.