Gőzgéppel Hajtott Műhold

Szívesen elmentem volna a matulások bulijára, kíváncsi vagyok azokra az emberekre, de nem lehetett. Viszont így szombat éjfél után elképedve láthattam a Szellem a kagylóban címmel közreadott mangát a közszolgálati kettesen (Ghost in the shell, Kôkaku kidôtai).
Elaludtam, nem reggeliztem. Befaltam egy doboz ingyentictacot. Színszénhidrát, semmi zsír vagy fehérje, netán vitamin. Így bűnhődöm. De ma sokan elaludtak. Érdekes lenne megtudni, mi az oka. A hétfő ténye önmagában nem ad teljes magyarázatot.
Ma van az első nap, amikor fűtenek. Éppen ideje, múlt pénteken már a folyosó minden irodájában dalolt a hősugárzó.
Ritkán látott nyugdíjas kolléganőm szerint jól nézek ki ma. Ez vagy azt jelenti, hogy ma jól nézek ki, vagy azt, hogy általában rosszul.

Két óra múlva már repül a vonatom. Kibámulok az elsuhanó, tökéletesen érdektelen tájra, aztán folytatom az Ian (ejtsd:ájen) Watson-könyv olvasását. Harapok a csokimból, úgy érzem, ilyenkor vannak igazán rendben a dolgok: egyszerű élvezetek igénytelen környezetben (bár Az Úr világát mindennek nevezném, csak egyszerűnek nem), és az út, amelyen elindultunk, és a távolban a cél, ahová még nem érkeztünk meg. Ha néha fákat súrolunk, gyönyörködhetek hulló sárgásbarna foltjaikban. Napfivér, holdnővér. Ipiapacs egy-kettő-három.

Az előbb csörgött a kolléganőmmel szembeni telefon, amit már nem használunk, mert nyugdíjba ment a gazdája. (Ez azt jelenti, hogy amit épp csinálok, félbe kell hagyni olyasmiért, amivel nem is engem keresnek (hiszen akkor az én telefonom csengene).) Felveszem, bemutatkozok. Női hang.
- Erzsike? - csak így, natúr.
"Hát te meg ki a keserves istennyila vagy?", gondolom. Azért civilizált módon válaszolok az arctalan idegen kérdésére. (Azóta megtudtam a nevét.)

Ha legközelebb valaki bemutatkozás vagy legalább egy nyamvadt köszönés nélkül hív (miközben mindkettőnk számára világos, hogy nem tudhatom, ki ő), akkor pl. a fenti kérdésre azt fogom válaszolni, hogy "Szia Erzsike".Talán nem vicces, de engem kicsit megnyugtat, elszórakoztat, és legalább letesztelem az illetőt.

Az egyik légitársaság reklámbannere olyan rémes, hogy még elrettentő példának sem teszem ki (arról nem is beszélve, hogy nem akarok hírverést csapni nekik). "Kíváncsi vagy, mi történt azokkal, akik nem várták meg ennek a hirdetésnek a végét?" Hát nem, marhára nem vagyok kíváncsi, különösen a nemlétező poén ismeretében.
 

Hihetetlenül szánalmas továbbá, hogy egyes emberek mekkora hatalmat adnak másoknak, egyszerűen azáltal, hogy félnek tőlük. És hogy mások mennyire építenek az első csoport mulyaságára, pedig alapos fenékberúgás nekik sem ártana. Ma közli velem a különben aranyos néni, aki kőkori termékenységszoborra emlékeztet, hogy márpedig rendeljek drágább (!) ételt (hogy kiteljen a keret), mert különben Akárkiné „szidni fogja (a nevem tárgyesetben), mint a bokrot”. Hát ki az a p..., akinek még a nevét se hallottam ebben az életben? A mennydörgős Atyaúristen? És ki nem szarja le sztratoszférai magasságból, hogy hogyan vakarja a kipárnázott gumóit az az ismeretlen? Mert én biztosan igen. És a hivatal, ha tele nincs is velük, de nem szűkölködik ezekben a beszűkült Jabbákban.

Milyen lehet egy ilyennek az élete? Este hazamegy, megeteteti aput, leül a sorozat elé, aztán élvezkedve gondol vissza rá, hogy te jó ég, milyen pöffeszkedő majom voltam ma is? Nem, nem hiszem, hogy ilyen tudatosan éli meg. Valószínűleg rég beleégett a sejtjeibe, hogy neki már sose szabad emberi módra viselkedni. Ezt az agyban egy viszonylag egyszerű algoritmus is képes biztosítani. Igen, azt hiszem, így működnek ezek. Talán még sírnak is a kórházas/kutyás/kosztümös/mezítlábasbrazilgyerekes szappanoperáikon, és közben úgy gondolják, nagyon jó fejek, és a jó oldalon állnak.

Kár, hogy nem adnak tejet. Építenék egy istállót, tartanék belőlük vagy ötöt. A szájuk be lenne kötve, intravénásan táplálnám őket. Sőt, folyamatosan aludnának. Álmodnának valami véget nem érő brazil sorozatról. Alul meg jönne a tej. Tiszta Mátrix. És legalább valami hasznosat is csinálnának.

Szerdán sajnos nem jelenünk meg, szabadságból kifolyólag.

A múlt péntek nagy eseménye volt az Amélie bemutatása a TV1-en (holnapután Amália napja!). A bemondónő így vezette be: "Ami a szarvasgomba a gombák között, az ez a film a többiek között...". Egészen meghatódtam, hogy valaki hajlandó volt törni magát egy hasonlat kiagyalásával, amit mellesleg ez a film igencsak megérdemelt. 10 perccel a kezdés előtt tudtam meg, hogy adni fogják, ebbe az intervallumba a következő tettek fértek:
- felásni a házi videotékát, mit törölnék le Amélie-ért (szinte bármit, de mégis, mit sajnálok a legkevésbé)
- eufória: találtam két óra szabad helyet! ég áldja a 240 perces kazetták feltalálóját
- telefonon értesíteni egy rokont, akivel már rég meg akartam nézetni ezt a filmet
- hosszú reklámblokk után felvétel gomb benyom - és a videó nem működik; de nem ám úgy általában, an bloc - lejátszás, pörgetés, csatornaváltás funkció mind van, csak felvétel nincs; nincs és kész - még mondja valaki, hogy manapság nincsenek csodák
- bosszúból jól megnéztem az egész filmet, harmadszor


Mai kérdésünk: német tulajdonú, magyar gyártású csokit miért csomagolnak Anjou-liliomokkal díszített papírba?

Végül megkérdeztünk két költőt arról, mi a véleményük a környezetnek a tehetség kibontakozásában játszott szerepéről.

"Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász."

(Csokonai)

"Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett."

(Ady)

Köszönjük két vendégünknek.

Vasárnap, Danubius kívánságműsor.

- Garami Gábor vagyok, tessék.
- Szia, én (nem emlékszem) vagyok, és Emiliotól kérek egy számot a férjemnek.
- Rendben, és üzensz valamit?
- Igen, hogy köszönöm, hogy tíz évig kitartott mellettem, és még aztat, hogy megajándékozott öt csodálatos gyermekkel.

Kommentár:
1. szerintem a nő ajándékozza meg a férfit gyermekkel, ennélfogva a férfinak kell köszönetet mondani a nőnek, nem fordítva - de ez már legyen a férfi gondja
2. az öt csodálatos gyerek igazán megérdemli, hogy normálisan megtanuljon magyarul, drukkolok nekik
3. nem, nem, nem vagyok rasszista, mielőtt valaki kombinálni kezdene

Hamarosan a Mars terraformálásáról és egyéb érdekes dolgokról hallhattok egy novemberi találkozón. Nem lekésni! (Mondjuk én nem leszek ott, de a téma megérdemli a reklámot. :) )

Azzal, hogy nem írok arról, miféle munkát végzek a hivatalban, vállalom annak ódiumát, hogy úgy tűnik, nem is csinálok egyáltalán semmit (csak muslincákat fújok le a monitorról). Ámde ez még mindig jobb, mintha leírnám, mit is csinálok, mert azt meg nem szabad egyetlen normális munkahelyen sem.

Egyébként már nem ideiglenes a monitorom. Megjavították a gépemet. Ez abból áll, hogy találtak rajta egy trójait, de azt nem tudják leirtani, különben sem csinál semmit, a ventillátort nem lehet kicserélni, a leállítás hibáit állítólag egy patch-csel javították, ezt még nem próbáltam, de talán emiatt nem indul el a javítás óta Windows Commander alól az Excel. A Word kiakadását (ami nálam naponta többször is előfordult) pedig laboratóriumi körülmények között nem sikerült reprodukálni, így javítani sem volt mit. F@sza.

- A döglött musli(n)ca utolsó repülése az volt, mikor lefújtam ideiglenes monitorom tetejéről. Ez az állat természetes véget ért meg, nem is szoktam bántani a fajtársait sem, szemben az élősködőkkel. Az élelmesebb szúnyogok utolsó erejükkel behúzódtak a hivatal függönyeire, de már hiányzik belőlük a nyári lelkesedés. Rezignáltan fogadják azt is, ha lecsapom őket. Így utólag felmerül bennem, hogy csak a muslinca sorsában osztoztak. . - Fél percre fontolóra vettem, hogy valami csökött/fantáziadús (al)címet választok a blognak, mint például Éktelen Törpének. Hamar elmúlt. . - Az elmúlt 24 óra során két kolléganőm is kijelentette, hogy nem hisz egy kommunistából lett tőkésnek/milliárdosnak. Tőlem annak hisznek, akinek akarnak. Politikusnak nem is szabad hinni, hiszen a politikusnak nem szabad ragaszkodnia a tényekhez, ez egyfajta munkaköri elvárás. De könyörgöm, erről a kommunistázásról szokjunk már le. Én meg egy időre leszokok arról, hogy a blogban politizáljak, mert már unom.

Itt ülök, szemben a kolléganőmmel, meleg teát markolgatunk, mint az a figura a magyar kártya makk ászán, a "tél"-ben. Pontosabban ő tűz mellett kuporog, de a lényeg ugyanaz. Gy. F. érintett a Kulcsár-ügyben? Mert ki nem? Meg vagyok döbbenve. :)

"Konzultálni"; ez így persze elég fellengzősen hangzik. Maradjunk a "megbeszélés"-nél.
Ami a hideget illeti, ma reggel a kolléganőm már vacogott. Megmentésére a kollektíva munkába állított egy hősugárzót. Állítólag a jövő héten már fűteni is fogunk.
Nézzük a mai híreket: aszongya: "Pénzért nézte a 12 éves lányok mellét", ez igen. Sokan ingyen is megtennék, ez meg pénzért? Na de a viccet félretéve, kit érdekel ez? Lapozzunk. "Gyurcsány: nem válság, álság van", nagyon jó. Gyurcsány rájött arra, mit kell tenni a Fidesz ellen. Mivel operálnak ők? Bombasztikus bejelentésekkel, aminek a fele nem igaz, a fele igen, csak nem úgy. Az emberek pedig nem olvassák el a cikkeket, csak a címeket, az pedig végképp hidegen hagyja őket, hogy a Magyar Nemzet szerkesztősége már beköltözött a bíróság épületébe, hogy ne kelljen folyton átjárni pereskedni, és az előfizetési díjakat automatikusan az elvesztett összegek kifizetésére utalják át. Nem ésszel kell ezek ellen harcolni, hanem hülyeséggel. Gy. F. hetente bedob egy ilyen semmitmondó szöveget (hogy "keverik a lovat a fenekével", meg ilyenek), ami arra való, hogy elvegye a helyet a jobboldal hasonlóan alacsony színvonalú szalagcímeitől, oszt jó'van. Nagyszerű, alakulunk.
Mi van még? "Baltával támadt a pilótákra", ez jól hangzik. :)  Egy agresszív madáremberre gyanakszom, de nem olvasom el a hírt, még kiábrándítana. "A prímszám-sorozatok titka", "Ki jár jól a jövő évi adórendszerrel? - összefoglaló", végre valami érdekes, illetve hasznos. Ja, és ma szavazzák meg Gy.-t miniszterelnöknek, ez is egy nap.
Mai kérdéseink:
- Mitől habzik a hivatali tea? Egészséges-e kávéfőzőben teát főzni?
- Okozhat-e a fél órán át megmaradó teahab Alzheimer-kórt? És a hipochondria?
- Miért jó a hivatalnak, ha drágább ebédet eszek, csak azért, hogy kimerítsem az ebédkeretemet? Kinek jó, ha a drágábbik, de kevésbé kedvelt menüt választom?
 

Napi rendszerességgel vezetett blogom első bejegyzése. Itt ülök az irodában. A hőmérséklet húsz és fél fok (az ujjam majd' lefagy), a relatív páratartalom 62 %, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez az izé jól működik. Az osztályvezetőnőm és a kolléganőm házon kívül, mindjárt én is elhúzok konzultálni.